BUDAPEST » Különleges történet az övé, ugyanis csak látszólag törékeny teremtés Kanizsai Dorottya, aki nagypályán nem játszott tétmérkőzést férficsapatban, kispályás céges bajnokságban viszont jelenleg is helytáll.
Talán 1998-ban kezdődött minden. A picinyke lány lekucorodott a tévé elé és este leste az óriásokat, a varázslókat, meg persze a királyfit. Nem a Magyar népmesék végtelenített változata vagy Hakapeszi Maki története, hanem a világbajnoki döntő volt műsoron azon a júliusi napon. Franciaország Brazília ellen csatázott, ám az a meccs nem az öldöklő küzdelemről, a brusztolásról, a szabálytalanságok sokaságáról, hanem a gallok fenségesen finom futballjáról és egyértelmű diadaláról maradt emlékezetes. No meg a királyfi, Zinenine Zidane két góljáról. Az aprócska hölgyből azóta gyönyörű, mámorító mosollyal megáldott nő lett. Olyasvalaki, aki érti és érzi a sportágat, lévén belekóstolt a labdarúgásba, de nem nagykanállal merített belőle, ugyanis hiába a nagypályás másodosztályú múlt, gyakorlatilag idő előtt visszavonult. A Zinedine Zidane-nal kapcsolatos rajongás viszont megmaradt.
– Kicsit sem ijedős típus? Mert az azért nem szokványos, hogy egyedüli nőként áll helyt a férfiak között, még ha céges bajnokságban futballozik is, hiszen a meccsek hevében előfordulhat bármilyen sérülés, a vádlifájdalomtól a combizom-húzódásig, és akkor messzebb nem is mentem.
– Nem, mert ha félnék, garantált lenne a sérülés – felelte Kanizsai Dorottya korábbi NB II-es labdarúgó, a Nagykutas NLSE, az Avantgarde NFE és a Nagykanizsai TE 1866 egykori játékosa. – Vigyáznak rám, a keményebb ütközések, belépők után mindig elnézést kérnek.
– Ön jelentkezett „hahó, fiúk, itt vagyok, vegyetek be a csapatba!”-felkiáltással vagy egyszerűen megtalálta a lehetőség?
– Az asztalom alatt mindig volt egy Adidas Bajnokok Ligája labda, így elkezdtek kérdezősködni, majd – viccből – meghívtak játszani. Aztán úgy alakult, hogy egy tornára nem volt meg a keret, így hamar bekerültem a kezdőbe, az ellenfelek nagy örömére. Persze az első labdaérintésemig ezen jól szórakoztak.
– Egy Zinedine Zidane-óriásposzterben mernék fogadni, hogy 5-ös mez virít a hátán. Eltaláltam?
– Ha lehet, nyilván, de ha sokan vagyunk, beérem a 7, 10, 21 bármelyikével, mivel ezek szintén „ex-ZZ”-mezszámok.
– A közvetlen környezetében sokan tudják, hogy nem is olyan régen a másodosztályú pontvadászatban Nagykanizsa-mezben nagypályán űzte a sportágat?
– Vidéken természetesen igen, Budapesten viszont sosem számolok be erről, előbb-utóbb úgyis rákérdeznek, akkor pedig szívesen mesélek róla.
– Azt mondja meg, miért hagyta abba? Nem látott már örömöt, kihívást, távlati célt a folytatásban?
– A munka mellett sajnos nem fér bele a rendszeres edzés, illetve egy esetleges NB II-vel járó, szinte teljes hétvégét lefoglaló utazás és játék. Budapesten dolgozom, ezért nem sok ráció lenne abban, ha hétvégenként hazautaznék 240 kilométert, plusz az aktuális ellenfélhez is el kell jutni. Anyagilag sem éri meg, továbbá nem igazán vagyunk megbecsülve. Azért játszunk, mert mi tényleg szeretjük a focit.
– A női labdarúgással azért van valamilyen kapcsolata? Úgy értem, ha kedve szottyan, kilátogat valamelyik élvonalbeli bajnokira vagy csupán a különböző médiumokból tájékozódik?
– Természetesen a BL-döntőt ki nem hagytam volna, ahogy az élő közvetítéseket is követem. Ha pedig reális időpontban rendeznek mérkőzést, szívesen kimegyek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: