Földöntúli produkciót nyújtott. Jöttek a labdák balról és jobbról, de Gelei Vince eszén nem tudtak túljárni a feljutásra pályázó ETO FC-Győr labdarúgói. A BKV Előre 20 esztendős kapusa az NB III, Nyugati csoport 13. fordulójában brillírozott, amelynek köszönhetően a közlekedésiek 2–0-ra győzték le a kisalföldieket.
A cerberuson kívül természetesen kellett hozzá a többiek remek futballja, no meg persze Herczeg László közeli, és Csikortás Dávid távolról megeresztett, a bal felső sarokba zúdított bombagólja is.
– Vérbeli rangadó volt?
– Már a forduló előtt is úgy készültünk, hogy ez egy ,,hatpontos” mérkőzés lesz – felelte Gelei Vince, a BKV Előre kapusa. – Nekünk nagyon fontos, hogy az ilyen összecsapásokat ,,behúzzuk”, pariban legyünk a csapatokkal, pláne egy ilyen nagynevű klubbal, mint az ETO. Jól is szerepelnek a bajnokságban, ők állnak az első feljutó helyen, így egyértelműen az volt a célunk, hogy jó eredményt érjünk el, ami hála Istennek, sikerült. Megbeszéltük, küzdeni fogunk és megteszünk mindent, hogy otthon tartsunk a pontokat.
– Úgy alakult, ahogyan tervezte? Nem is feltétlenül az eredmény alakulására gondolok, hanem a foglalkoztatottságára.
– Számítottunk arra, hogy a Győr lesz a kezdeményező ezen a mérkőzésen. Mi próbáltuk a hátsó alakzatunkat – úgy, mint az előző fordulóban – elég stabilan tartani, és nem engedni, hogy a vendégek kibontakozzanak, viszont a gyors támadóinkkal jó kontrákat vezettünk. Erre fel voltunk készülve, és gólt nem kaptunk, de sokkal jobban foglalkoztat az, hogy a társulatunk tizenegy emberből állt, mindenkinek oda kellett tennie magát, hogy jó eredményt érjünk el. Hála az égnek, most nekem sikerült igazán kiemelkedőt nyújtanom, de ez semmit nem vesz el a többiek érdeméből, mert ez a csapat győzelme volt.
– Mi volt a fordulópont?
– Több ilyet is érzek. Az első az első félidő közepe felé történt, amikor egy ziccert sikerült oldalra ütnöm, és a bevetődő védőnkben még elakadt a labda, amit a csatár berúghatott volna, de nem sikerült neki. Ez nagyon nagy lehetősége volt a Győrnek, ha azt értékesítik, biztos, hogy másként alakul a mérkőzés. A másik pedig az a lesgól volt, amit nem adott meg a játékvezető az ETO-nak. Valószínűleg akkor is másként alakul, hiszen ez még 1–0-nál történt.
– Eddig a legnehezebb dolguk a kisalföldiek ellen volt?
– Megmondom őszintén, ez azért nehéz kérdés, mert minden meccs más. Ha az összes fordulót megnézem, akkor ez volt a legértékesebb győzelem és a legbrusztosabb meccs is. Nagyon jól kellett teljesíteni, a csatároknak is komoly védőszerep jutott, ki is vették ebből a részüket, ahogy a védők is a támadásból, ezért azt kell mondanom, becsületes csapatmunka volt, hogy így alakult. A véleményem az, most teljesített mindenki a legjobban.
– Azért a fonalat jól elkapták, lévén három diadalt arattak egyhuzamban. Meddig viheti önöket a lendület?
– Nem szeretek győzelmekben és sorozatokban gondolkodni. Mindig a következő mérkőzésre kell koncentrálni. Az ezt megelőző forduló után tudtuk, hogy nagyon erős Győrrel találkozunk, amely – most már fogalmazhatunk így – nincs túl jó formában, lévén az előző két fordulóban is kikapott. Úgy voltunk vele, megteszünk mindent, hogy megverjük őket, hogy ezt a „hatpontos” meccset a mi javunkra fordítsuk, és ez sikerült, de a következő találkozó ugyanilyen, ahhoz is úgy állunk hozzá. Semmi különbség nincs, hogy Mosonmagyaróvárra vagy Csornára megyünk, számunkra mindig a győzelem a cél, éppen ezért szeretnénk hasonlóan jó eredményt elérni a következő meccsen is.
– Csakhogy ismét rangadó következik, a Videoton II. pedig az ETO-hoz hasonlóan mostanság nem muzsikál jól, hiszen a legutóbbi két tétmérkőzését elbukta.
– Értem, mire akar kilyukadni, és bár valóban kedvező előfeltétel, de általában ez már csak úgy szokott lenni, hogy az a csapat, amelyiket leírják, mert nincs jó formában, az fog éppen ellened kiválóan teljesíteni. Azt tudom, hogy a legutóbbi két fordulóban kikaptak, de ez a meccs is tizenegy a tizenegy ellen zajlik, jó játékosokkal fogunk találkozni, ám azt remélem, hogy a következő héten is egy boldog BKV-ssal fog beszélgetni.
– Nem rajtam múlik, az viszont meglehet, önön, hogy most egy harmadosztályú bajnoki után diskurálunk.
– Nem úgy terveztem, hogy az NB III-ban fogok védeni. Egész nyáron arra készültem, hogy lesz a másodosztályban csapatom, volt is olyan klub, amelyikkel elég előrehaladottak voltak a tárgyalások. Így alakult, de az volt a lényeg, hogy játéklehetőséghez jussak. Még mindig fiatal vagyok, és mi ilyenkor a legfontosabb? Hogy játsszon az ember. A BKV Előre egy utolsó utáni lehetőség volt, ám reménykedtem benne, hogy beverekszem magam a csapatba. Nem egyszerű, mert jó kapusok vannak mellettem, így minden héten meg kell küzdeni, hogy az ember bekerüljön a kapuba. Ugyanolyan profi osztálynak tartom az NB III-at, mint az NB II-t vagy az NB I-et, így a hétvégén dől el, hogy ki játszik. Köszönöm a bizalmat Menczeles Iván mesternek, azt gondolom, élek is a lehetőséggel. Szeretnék feljebb lépni, aztán hogy télen vagy később, az még a jövő zenéje, mindenesetre azért dolgozom, hogy ez sikerüljön.
– Könnyen ment az átállás, a visszalépés?
– Az NB II után nem hálás dolog alacsonyabb osztályban védeni. Természetesen a játék iramában van különbség, valamint a minőségi megoldásokban. Egy NB II-es játékos tíz megoldásból hétszer-nyolcszor jól dönt, itt ez a szám hat körül van. Nem olyan ritmusú a futball, mint az NB II-ben, ezáltal könnyebb lereagálni szituációkat, több időm van rá, így könnyebbség nekem, de inkább úgy fogalmaznék, más.
– Aligha én vagyok az első, aki felveti: milyen érzés kapusedző édesapjával, a korábbi egyszeres válogatott Gelei Károllyal dolgozni?
– Valóban, ez nem egy megszokott dolog, és én mindig is ódzkodtam tőle, hogy az édesapám legyen az edzőm. Két okból is, az egyik a csapat szempontja, a megítélésből adódóan nem feltétlenül pozitívum az, hogy én vagyok a fia. Ha laikus szemmel nézzük, ki fog védeni? Hát persze, hogy a gyerek játszik, és én ettől távol akartam magam tartani, mindamellett, hogy édesapám szakmai hozzáértését sokra tartom. Viszont az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy mindezt jól tudjuk kezelni a BKV Előrénél. A magatartásommal szeretnék példát mutatni, mert a játék hol sikerül, hol nem, de attól még, hogy az utolsó pillanatban érkeztem ide, a jó szakmai munka volt az elsődleges, márpedig tudom, mire számíthatok az édesapámtól, így azt gondolom, a nyáron végül ez volt a jó választás.
– Annak idején megkérdeztem ugyanezt Albert Flóriántól, ifjabb Nyilas Elektől vagy éppen Törőcsik Attilától is: nehéz megfelelni annak a képnek, hogy valakinek a valakije?
– Ha az ember becsületesen végzi a dolgát, végigcsinálja az edzéseket és előre akar lépni a futballban, akkor ez egyáltalán nem jelent nehézséget. Az, hogy oda kell érni a gyakorlásra pontosan, természetes dolog, az, hogy meg kell feszülni a tréningen, szintén. Jól kell teljesíteni, keményen kell dolgozni. Ha vannak céljaid, áldozatot hozol értük, alázatosan végzed a dolgodat, így nem érzem magamon a nyomást. Ha mégis hibáznék, netán elkésnék az edzésről, akkor duplán lennék büntetve, ez viszont már a sors fintora.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 57 lapszámában. Azóta a BKV Előre 3–2-es győzelmet aratott a Videoton II. otthonában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: