Majdnem annyit szerzett bő félóra alatt, mint a szezonban összesen. Múlt szombat délutánig hat találat állt Cserna Gábor neve mellett, ám a Ráckeve VAFC 30 éves támadója a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 11. fordulójában a Taksony II. elleni hazai, 5–1-re megnyert bajnokin mesternégyesig jutott.
Az elmúlt esztendőkben nem volt olyan szezon, hogy ne szólalt volna meg. Nem fizetett reklámban vagy megvásárolt felületen mondta a magáét, hanem a pályán harcolta ki, hogy beszélhessen, egyúttal beszéljenek róla.
– Még mindig sérült?
– A Hernád elleni meccs óta – mondta Cserna Gábor, a Ráckeve támadója. – Kaptam egy rúgást, és valószínűleg begyulladhatott a csomó, mert az Achilles-inam fáj, ráadásul a térdem is elkezdett újra, úgyhogy nem vagyok teljesen egészséges.
– Amennyiben minden rendben lenne, akkor nyolc gólt rúgott volna a Taksony II.-nek? Mert állítólag rengeteg helyzetük volt.
– Ez így van, de a pálya és az időjárás miatt nem volt könnyű dolgunk. El volt ázva, nagy volt a fű, így kicsit furcsa volt, mégis azt mondom, nem a játéktérrel volt gond.
– Hanem?
– Az elején nem nagyon figyeltünk oda.
– Nehogy magyarázkodni kezdjen, mégiscsak 5–1-es siker után beszélgetünk.
– Amikor elkezdtünk futballozni, ahhoz képest reális lett a különbség. Azt nem tudom, mit szeretett volna játszani a Taksony II., mi előrefelé vagyunk inkább gyorsak, ám az tény, hogy rengeteg területet hagytak maguk mögött a vendégek. Amit pedig mindig elmondok: csak a gyorsaságomból élek.
– A sérülése mennyiben gátolja a futásban?
– Annyira nem érzem, de amikor a térdemre húzódott rá, az nem volt kellemes. Százhalombattán cserét is kellett kérnem, mert elindultam, beleszúrt, elindultam, beleszúrt. Na, az nagyon rossz volt.
– Akkor csak némi pihenésre volt szüksége?
– Igen, ezért történhetett, hogy a múlt hétvégén már jobb volt a helyzet, míg meglehet, az Achilles-inam tartásbeli probléma.
– Ha már itt tartunk, a Ráckeve eddig nem igazán volt a tartás mintaképe, hiszen a keretet elnézve nem a tabella végén kellene kullogniuk.
– Beszélgettünk róla egymás között, az öltözőben is téma ez. Nem volt szerencsénk, valahogy elfelejtettünk győzni. Az 1. fordulóban lejátszott Alsónémedi-meccset meg kellett volna nyerni, de az a találkozó szerencsétlenül alakult, majd a Dömsödöt megvertük, működött a játékunk, aztán szinte semmi nem jött össze. Remélem, igazol bennünket az idő és elindulunk felé.
– Miután a nyitányon megvívott összecsapást említette: nem lehetett egyszerű feldolgozni, hogy a duplájával meglepetésre 2–0-ra vezetnek Alsónémedin, aztán jött az összeomlás.
– Pláne úgy, hogy a 3–1-hez is volt meccslabdánk, ráadásul kettő is egymás után, aztán kaptunk két gyors gólt. Nehéz az ilyet megélni, feszültebb is vagyok, mint régen.
– A múlt hétvégi négy gól nyugtatónak megteszi?
– Jólesett, de a meccs után is kérdezték, mennyit rúgtam, és fogalmam sem volt.
– Ez komoly?
– Igen. Egyszer voltam nagyon mérges Szabó Istvánra, mert ziccerben kettő az egyben vittük a labdát a kapusra, ha beadja, gól, és megnyugszik mindenki, és nem lehet ugyanaz, mint a Pereg vagy a ’Némedi ellen, hogy elhibázzuk a meccslabdát és kikapunk. Sokszor volt ilyen, hogy eldönthetnénk, mi nyomunk, miénk a mérkőzés, ám kihagyjuk a ziccereket és kapunk kettőt-hármat.
– Lehet ezt az edzéseken modellezni? Ugyanis ez nyilván csak koncentráció kérdése, a tudásuk megvan hozzá.
– Azért ha olyan tudásunk lenne, nem itt játszanánk. Ez bennem van, ösztönös dolog, aki szeret futballozni, megoldja, viszont ennek az osztálynak az a hátulütője, ki hogy dolgozik a héten, mennyi szabadideje van, mekkora stresszt kap.
– Utóbbiból nyilván kevés jutott önnek az elmúlt hétre, különben aligha parádézik.
– Ezt éppen nem mondanám. Nem voltam két hete itthon, összesen egy szabad délutánom volt, mert mindennap mentem dolgozni.
– Hogyan bírja?
– Most változások vannak, elköltözünk, így a munkahelyem is közelebb lesz, ezáltal több időm marad pihenni. Ez amolyan pozitív stressz, ami megnyugtatóbb irányba vezet.
– Az is kellemes teher, hogy van még két elmaradt bajnokijuk?
– A mostani győzelem jelent annyit, hogy könnyebbek lesznek azok a meccsek, ezért is köszönjük a lányoknak a szurkolást. A későbbiekben meglepetést lehet okozni a minket leíró ellenfeleinknek.
– A találatokkal nem adós, és ha így folytatja… Cél az, hogy ismét gólkirály legyen?
– A barátnőmnek.
– Tényleg?
– Igen, ő jobban szurkol ezért. Ha bárki jobb helyzetben lenne az utolsó meccs utolsó percében, és ezen múlik a győzelmünk vagy az én gólkirályságom, biztos lepasszolnám a labdát.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 57. lapszámában. Azóta a Ráckeve a Gyál otthonában úgy ért el 1–1-et, hogy Cserna Gábor büntetőt hibázott, majd a 89. percben egyenlítő találatot szerzett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: