A fájdalom ott lebzsel körülötte, ott van vele, a szemében és a lelkében, a mindennapok sodrásában. Elhessegetné, kikergetné a kocsi hátsó üléséről, a gardrób mellől és a kamrából. Tétova kísérlet ez, felemás sikerrel. Persze férfi legyen a talpán, aki bírja a gyűrődést, a sors marcangolását, a Teremtő kétszeri hívó szavát.
Vasárnap van, természetbe csalogató vasárnap. Jó esetben családi ebédhez készülődne négy ember, hogy aztán a családfő letegye a szemüvegét, amit a sportoldalak olvasása előtt vett fel, majd gratulálna a fiainak a szombati produkciójukhoz, hiszen a Budaörsi SC-t győzelemhez, nagyon fontos három ponthoz segítették. A két testvér egymásra nézne, tán még cinkosan össze is kacsintana, ahogy csak ők tudnak, majd a sárgarépával, karalábéval, zellerrel felturbózott, gőzölgő húsleves kanalazása következne.
Négyen voltak, ketten maradtak. A férfi előbb az öccsét, majd nem sokkal később az édesapját is elveszítette, aki egyszerűen belebetegedett a kisebbik fia halálába és az igazságszolgáltatással vívott harcába. Az élet megrogyasztotta, térdre kényszerítette volna a ma már harminchat esztendős sportembert, aki a futballba menekült. Nem is egy jól sikerült első osztályú meccse volt, de amikor a kamera közelről mutatta az arcát indítás, szerelés vagy labdavezetés közben, egy lélekben megtört szempár köszönt vissza.
Vasárnap van, természetbe csalogató vasárnap. Sok-sok éve annak, hogy a férfi lelke levehetetlen gyászruhát öltött, de november első napján újra erőt vesz magán, megfogja megfáradt homlokú édesanyja kezét és elindulnak. A fény városában nincs tér, sem idő, pedig a második otthonná lett zarándokhely mécsesekkel, gyertyákkal és friss virágokkal van övezve. A Farkasréti temető kapuja szélesre van tárva, mégsem könnyű belépni rajta. Nehéz túljutni a fájdalomküszöbön.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: