Halk szavú, csendes edző. Olyan tréner, aki a meccseken ritkán emeli fel a hangját. Van úgy, hogy a kispad mellett ácsorog, máskor ülve szemléli az eseményeket. A Rába ETO, a Ferencváros és az MTK egykori csatára, Pölöskei Gábor közel az 55. életévéhez ismét a tartalékokat, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő MTK Budapest II.-t irányítja – eddig felemás sikerrel.
Ha a pályán van, a BKV Előre ellen például biztosan gólt szerez. A korábbi 15-szörös válogatott támadónak, az 1982-es világbajnokságon szereplő labdarúgónak nem lehet könnyű látni és megélni, ha a társulata be van oltva gól ellen. Idestova másfél hete márpedig ez történt, hiszen a közlekedésiek elleni józsefvárosi rangadón jóformán helyzete sem volt a kék-fehéreknek. Pölöskei Gábor mégsem dohogott, szentségelt és ostorozott, nem emelte fel a hangját az 1–0-s vereséget követően. Vagy legalábbis a külvilág felé nem mutatta, munkál-e benne feszültség. Benne, a halk szavú, csendes edzőben.
– Csak azt ne mondja, szakmailag kielégíti, hogy a hol jobban, hol rosszabbul teljesítő harmadosztályú csapatot irányítja…
– Korábban is dolgoztam már az utánpótlásban, így nem ismeretlen számomra ez a feladat – mondta Pölöskei Gábor, az MTK Budapest II. edzője. – Tulajdonképpen az első csapat mögötti közvetlen utánpótlásról van szó, márpedig a tehetséges fiatalok menedzselése történik az NB III-as keretben. Voltam annak idején a harmadosztályú, míg legelőször még az NB II-ben pallérozódó együttes edzője. Az komolyabb megmérettetés volt, de azt gondolom, az átszervezéseket követően – miután az NB III-as létszámot is csökkentették – itt is elég erőteljes a színvonal, és mint az a BKV Előre elleni találkozónkon is látszott, komoly felnőtt csapatokkal játszanak az én fiatal srácaim, kiegészítve egy-két idősebb, rutinosabb labdarúgóval. És hát az is látszik, hogy nem brillíroznak.
– Finoman fogalmazott még akkor is, ha valóban nemes ellenfelekkel, ebben a miliőben régóta edződött vetélytársakkal vívhatnak izgalmas meccseket. Ezért is kérdezem: mi a véleménye az NB III, Nyugati csoportjáról, hiszen leginkább erre van rálátása.
– Azt érzékelem, hogy a korábbiakhoz képest erősebb csapatok vannak a mezőnyben. Kiegyenlítettebbek a mérkőzések, nem könnyű nyerni, mint ahogy a példa is mutatja, egyszóval kiegyensúlyozott a csoportunk.
– Eredménykényszer terhe alatt dolgozik?
– A helyezést tekintve nincs cél, az ellenben fontos küldetés, hogy a tehetséges, hozzánk felkerülő fiatalokat menedzseljük, és minél előbb beépítsük az első csapatba. Ugye, az egy lépcsőfok, hogy Agárdról, az ifjúsági alakulatból feljutnak az NB III-as egylethez, ami már felnőtt szint, hiszen nagyrészt ifjúsági korúként, de komoly ellenfelekkel kell játszani, tele erőteljes párharcokkal. Azt tapasztalom, hogy ez szokatlan a játékosok egy részének, de azt is látom, hogy kezdünk belerázódni.
– Meg merné tippelni, ki lesz a bajnok?
– Ugye, nyolc fordulón vagyunk túl, az erősebb társulatokkal már játszottunk. Azt gondolom, a bajnokság a Ferencváros és a Videoton második csapata, valamint a Győr között fog eldőlni.
– Mi dönthet? Az ETO viszonylagos stabilitása, vagy az, hogy az első csapatból visszakerülők előrelendítik, vagy éppen visszahúzzák a második gárdát?
– Van arra is példa, hogy segítenek, és van arra is, hogy nem. Annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy ismét csak azt mondhatom, az ősz derekához érve ezek a csapatok a legerősebbek. Persze még lehet egy-két együttes, amelyik felzárkózik hozzájuk.
– Például az MTK II.?
– Mi egy kicsit távolabb kerültünk ettől, éppen ezért azt gondolom, a középmezőnyt célozhatjuk meg, de ahogy nézem, a felcsúti Puskás Akadémia második csapata, a Mosonmagyaróvár vagy éppen az Érd odaérhet.
– Lipcsei Péter, a Ferencváros II. szintén remek, önhöz hasonlóan válogatott futballistából lett edzője nyilatkozta azt nemrégiben, volt olyan játékosa, akit szinte fel kellett pofoznia, hogy tudja, milyen mez feszül rajta. Ön volt már hasonló szituációban?
– Azt gondolom, hogy ez minden csapat életében előfordul, emberek vagyunk, nem minden mérkőzésen tud azonos teljesítményt nyújtani a társaság, ami előfordul, de hosszú távon ilyesmi nem történhet meg, mert a srácok tisztességesen dolgoznak, nekem legalábbis ez a tapasztalatom.
– Tudom, hogy kötődik a kék-fehér klubhoz, meg is értem a ragaszkodását az MTK-hoz, mégis, ha a közeljövőben megszólalna a telefonja és a vonal túlsó végén egy, az NB II-ben szereplő klub tulajdonosa volna, és határozott hangon azt mondaná, ,,Gábor, a csapatomnak önre van szüksége, legyen az edzőnk”, akkor mit felelne?
– Higgadt ember lévén egyből nem utasítanám el, átgondolnám az ajánlatot.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 46. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: