JÁTÉKOSSORS. Nagy Endre (Érdi VSE): „A mi csapatunk még csak ízlelgeti az NB III-at”

Úgy állt az öltözőfolyosón, mintha valamiféle csapatmenedzser lenne. Csakhogy szó sincs erről. Nagy Endre, az Érdi VSE sérüléssel bajlódó, 48. életévében járó cserekapusa volt az, aki a Foci a köbönnek a III. Kerületi TVE elleni, idegenbeli bajnoki szünetében adott interjújában a kiváló sportember beszélt maródiságának okairól és a csapat szerepléséről is.

– Mi is történt voltaképpen?
– Két héttel ezelőtt egy kispályás játék alkalmával az edzés vége felé éreztem, kicsit rosszul fordult a térdem, de végigvédtem a tréninget, ám éreztem, hogy egyre jobban fáj a lábam – mondta Nagy Endre, az Érdi VSE kapusa a múlt szombati III. Kerületi TVE–Érd bajnoki szünetében. – A gyors MR-vizsgálat megtörtént, és azt diagnosztizálták, hogy „csak” beszakadt a térdszalagom picit, ami annyiból megnyugtató, hogy kis pihenő után folytatni tudom a sportolást, nem kell hosszabb időt kihagynom.
– Képzelem, mekkora kő esett le a szívéről…
– Hogyne, hiszen nekem az már valahol a végét jelentette volna. Így is elég sokáig húztam.
– Ahhoz képest jól tartja magát. Mi a titka?
– Imádom, csak ennyi. Tudom, mit veszíthetek azzal, ha abbahagyom. Milyen közösséget hagynék magam mögött, és azt a szerelmet, amit tizenévesen elkezdtem. Sokat kaptam tőle, de sokat is adtam a focinak, és nagyon nehéz úgy abbahagyni, ha érzi az ember, hogy van még benne lendület és motiváció, márpedig bennem még mindig van. Erre talán a csapattársaim a legfőbb bizonyítékok, akik néha azért küzdenek az edzésen, hogy gólt lőjenek, és ez jó érzés nekem.
– És jó a társulatnak is, amely mire is lehet képes?
– Azt gondolom, a mi csapatunk még csak ízlelgeti az NB III-at, és ha ráérzünk arra, hogyha hét helyzetből nem rúgunk be egyet sem, akkor ki fogunk kapni. Ha jobb lesz a helyzetkihasználásunk, akkor talán ott lehetünk az első hatban, de ha nem, akkor az ötödik és a tízedik pozícióig végezhetünk.
– A bajnoki címhez mit szólna? A szurkolók azt skandálták…
– Túlzott optimizmus, de bármi lehet.
– Akárcsak itt, a Hévízi úton, ahol a beszélgetésünk pillanatában egy félidőn vagyunk túl.
– A nagy meleg „megnyomta” mindkét csapatot, a mi együttesünk játékosabb, az ellenfél kicsit tompább, de megérdemelten vezetünk 3–1-re. Remélem, hogy ezt az előnyt megtartjuk.