Szombat délután az NB III, Nyugati csoport 1. fordulójában Varga László távozása után ideiglenes edzővel, Tóth András szakmai igazgatóval a kispadján fogadta a III. Kerületi TVE a Szabó Zoltán trénert váltó Balogh István vezette Csepelt.
És csak jött, hömpölygött, tobzódott a tömeg. Kék-fehér sálas szurkolók énekelték átszellemülten, hogy „Hajrá Kerület, győztesek legyetek; Mert ma egész Óbuda itt van veletek”.
Régen voltak ennyien a Hévízi úton. A nagy csinnadratta persze járt a házigazdának, hiszen 59 esztendőt követően került sor az első NB I-es bajnokira. 1996 augusztusában a Győri ETO-t fogadta a III. Kerületi TVE, mégpedig a néhai Gergely Károly irányításával. Mintegy tízezer ember látta, amint kikocog a pályára a Lippai – Gáspár (Metzger, 66. p.), Krecska, Varga László, Szamosi – Földvári, Szabó Attila, Perger, Király (Novák, 58. p.) – Jankov (Bencze, 58. p.), Kiss István összetételben futballozó óbudai gárda. A meccs 0–0-ra végződött, de nem volt ok a bosszankodásra, hiszen a tudósítás-törmelékek szerint az iksz megfelelt a játék képének.
„Hajrá, Szigetország!”
A kapu mögött tanyát verő csepeli szurkolókon semmi sem múlott. Jöttek zászlókkal, sálakkal, mezekkel nézni az új fiúkat, figyelni a formálódó társulatot, amelynél megannyi változás történt a nyáron. Ez már a jelen, pedig bármennyire is hihetetlen, 1996-ban még az élvonalban csapott össze, szintén itt, a Hévízi úton a két alakulat. És micsoda meccs volt az! Már az első negyedóra végén kétgólos vendégelőnyt mutatott az eredményjelző, Keresztúri András szabadrúgásból, majd Baranyi Miklós akcióból talált a hálóba, és bár Szabó Attila révén a szünet előtt büntetőt hibázott a házigazda, a második félidőben megtáltosodott a Kerület, és heroikus harccal, huszáros hajrát kivágva szó szerint legyűrte riválisát. A 85. percben még 3–3 volt az állás, a végén mégis a lelkes óbudaiak ünnepelhettek (5–3).
Ettől az 5–3-tól most messze volt a házigazda, mint a Patyomkin páncélos a Terminátortól, ami még akkor is igaz, ha adódott lehetőség már az első félidőben is a vendéglátó előtt, ám az is tény, hogy valódi ziccer a Csepel előtt adódott. A szünetben aztán cserélni volt kénytelen Tóth András megbízott edző, a Vasas korábbi futballistája, aki nemrégiben még az élvonalba jutó csapatnál Szanyó Károly munkáját segítette. A vélhetőleg porcsérülést szenvedő Horváth Levente – akinek ezúton is jobbulást, mielőbbi visszatérést kívánunk – helyett Szűcs László kapott lehetőséget a folytatásban.
A folytatásban, amely majdhogynem összeszólalkozással indult. Szikes Péter a nyáron távozott a III. Kerülettől Csepelre, és egy kirúgott labdát követően vívott szópárbajt a hazai kispaddal. Nem volt szép jelenet, annyi szent. Teltek-múltak a percek, támadott a Kerület, védekezett a Csepel. A házigazda labdarúgói nem riadtak meg az egy az egy elleni szituációktól, és ha a mindvégig kiválóan futballozó, fejjel és lábbal is takarító csepeli kapitány, Haraszkó Sándor nem lép közbe, nem csúszik be vagy bólintja el a labdát, aligha ússza meg a vereséget Balogh István együttese. Persze tehetnek minderről a hazai labdarúgók is, akik olykor a jobbnál is jobb helyzetet kerestek, de egy összeszokott együttes a második játékrész első felében bedarálja riválisát. Hát még akkor, ha hozzátesszük, a Csepel nagyjából egy óra játék után kipukkadt, elfogyott.
Innentől kezdve minden túlélt perc már-már ajándéknak számított, de azt sem szabad elhallgatni, hogy egy-egy vendégmegugrás zavart okozott a hazaiak védelmében, de az ezúttal a Kerület színeiben debütáló, a kapuból az előző szezonban remeklő Kondor Tamást kiszorító Szatmári Zoltánnak, a korábbi élvonalbeli kapusnak nem kellett földöntúli bravúrt bemutatnia. Érezte mindezt a csepeliek szakmai stábja is, ugyanis Balogh István a 67. percben beküldte Sós Márkót. A tehetséges fiatalember az elmúlt években Kecskeméten, Gyirmóton, míg legutóbb Szigetszentmiklóson futballozott, ehhez képest jókora visszalépés az NB III, de mindez ott és akkor nem számított.
A labdabirtoklást tekintve gyakorlatilag felbillent a pálya a meccs egy-egy periódusában, de a slusszpoén a véghajrában mégis a Csepel előtt adódott, ám nem élt a kecsegtető lehetőséggel. A két átalakuló csapat fővárosi derbijén legfőképp a házigazda bosszankodhatott az elveszített két pont miatt, míg a vendégek nyertek egyet. A csepeli szurkolók büszkén, boldogan bandukolhattak haza dalolászva, míg a Kerület-tábor tagjai csendben tehették meg ugyanezt, akik legfeljebb csak bízhatnak abban, hogy egyszer még lesznek tízezren a Hévízi úti katlanban – mondjuk az NB II-ben.
NB III, Nyugati csoport, 1. forduló
III. KERÜLET–CSEPEL
Hévízi út, 200 néző. Vezette: Jakab Árpád (Szalai Balázs, Horváth Zoltán)
III. KERÜLETI TVE: Szatmári Zoltán – Marcsek Ákos, Pálfalvi Csaba, Kis Balázs, Madarász Ádám – Kocsis Máté, Gálfi László (Bartha Roland, 59. p.), Lőrincz Dániel (Tóth Csaba, 80. p.), Móczó Norbert – Kaszai Gábor, Horváth Levente (Szűcs László, a szünetben). Megbízott edző: Tóth András.
CSEPEL SC: Hernádi István – Teplán János (Baksa Ákos, 39. p.), Haraszkó Sándor, Picikász Vaszilisz (Gauzer Levente, a szünetben), Simon Krisztián – Sztankó Dávid, Szikes Péter, Horváth Ádám (Sós Márkó, 67. p.), Herbály Tamás – Juhász László, Bencze Márton. Edző: Balogh István.
Sárga lap: Kis Balázs, Lőrincz Dániel, Pálfalvi Csaba, Szikes Péter, ill. Gauzer Levente, Haraszkó Sándor, Horváth Ádám, Szikes Péter
Jó: Kaszai Gábor, Kocsis Máté, Lőrincz Dániel, ill. Haraszkó Sándor, Hernádi István, Herbály Tamás, Szikes Péter
INTERJÚK FUTÓSZALAGON. „Én nem edzőnek jöttem ide!” – Tóth András, a III. Kerületi TVE szakmai igazgatója nyilatkozta mindezt a Foci a köbönnek adott interjújában, aki tudja, hogy kellemetlen helyzetbe került. A Vasas korábbi labdarúgója és pályaedzője átmeneti állapotról, tűzoltásról és a szájába adott szavakról is beszélt honlapunknak. Rajta kívül beszélgetést olvashatnak három csepeli labdarúgóval, Botlik Dániellel, Sós Márkóval és Szikes Péterrel, valamint elmondja véleményét a látottakról a jelenleg csak az utánpótlásban dolgozó edző, Nahóczky Attila is.
Hát, én nem éreztem azt a Kerület fölényt, ami ebből a cikkből kitűnik. Tény, hogy volt 3 nagy helyzetük, de szerintem a Csepel jobban focizott, és látszott valami elképzelés a játékában. Az első félidőben mindenképpen, a másodikban volt 10-15 perc leülés, aztán az egész meccs lapos lett, végül a hajrában nekünk volt helyzetünk. Remélem a Sárvár ellen végre már tudunk nyerni, mert tavaly mumust csináltunk belőlük magunknak. Az a baj, hogy megint nem látom, hogy ki fog gólt lőni.