A sereghajtó nem állította megoldhatatlan feladat elé a stabil középcsapatot. A Galgamácsa csak ideig-óráig tartotta a frontot a Mogyoród KSK ellen a Pest megyei III. osztály, Közép-csoport 30. fordulójában, aztán megzuhant (1–7), mint Michael Douglas az 1993-ban forgatott, Összeomlás című filmben.
Hogy nem minden klappol a házigazdánál, azt már a kezdés előtt sejteni lehetett. Egy híján 130 gólt beszedni nem dicsőség, és amit a Mogyoród KSK-tól kapott, azt sem teszi ki a vitrinbe a vendéglátó.
– Erre a mérkőzésre mondják azt, hogy kötelező kategória?
– Úgy gondolom, igen – vágta rá kapásból Kamarás Márton (képünkön), a 9. helyen végző Mogyoród KSK 18 éves labdarúgója, aki csapattársához, Nagy Gáborhoz hasonlóan háromszor vette be a vetélytárs hálóját. – Még akkor is, ha nem igazán sikerült jól nekünk ez a félév, de az ilyen meccseket mindenképpen be kell, hogy húzzuk. Úgy hallottam, lesz „megye-négy” is, és ha nem akarunk kiesni ebből az osztályból, győznünk kell, méghozzá idegenben is. Ezúton is szeretném megköszönni a vezetők és a csapattársak egész szezonbeli munkáját!
– Ha ebből a találkozóból indulunk ki, a tavasszal ellentétben ez legalább teljes mértékben jól sikerült?
– A játékunk nem volt rossz ebben a félévben sem, de úgy érzem, sokat segített nekünk a hazai pálya, amikor otthon játszhattunk a viszonylag gyengébb csapatok ellen, viszont idegenben nem tudtunk annyira eredményesek lenni, mert a pályák nem voltak annyira jók, együttesünk testi ereje pedig még nincs annyira magas szinten a felnőttekhez képest.
– A három gólt, amit szerzett, akkor sem kell megmagyaráznia.
– És adtam egy gólpasszt is, valamint a helyzeteim többségét szerencsére sikerült berúgnom. Most kerültem fel az utolsó néhány meccsre csatárnak, de úgy érzem, sikerült jól beilleszkednem erre a posztra. Összességében jónak értékelem az elmúlt hétvégén a csapat és a saját teljesítményemet is.
– Korábban a középpályán futballozott?
– Nem, középső védőt játszottam. Nem teljesen leghátul, hanem az utolsó hátvéd előtt. Onnan léptem fel a középpályára az első félévben, valamint itt jutottam szóhoz a tavasz elején is.
– Akkor már minden volt, csak kapus nem?!
– Régebben voltam kapus is. Talán két-három évvel ezelőtt történt, hogy eltörött a kezem védés közben, és akkor abbahagytam.
– Univerzális futballista, ami csupa jót jelenthet, már ami a jövőt illeti.
– Szerencsére több poszton bevethető vagyok, de jobban szeretek a fedezet-, de inkább a csatársorban játszani. A kreatív pozíciókat szeretem.
– Ha minden igaz, nyolc gólt szerzett az évad során. Ennél rosszabbra számított?
– Összességében elfogadható, mert az utolsó négy meccsen futballoztam támadóként, és csak egy összecsapáson nem szereztem gólt. Az ősszel volt két találatom védőként, úgyhogy talán mondhatom, hogy sikerült jól helytállnom.
– Azt miként élték meg, hogy a két mogyoródi csapat legutóbbi találkozóján az FC simán, 10–0-ra győzött, amellyel gyakorlatilag bajnoki címet szerzett?
– Tudvalévő volt, hogy nincs egy súlycsoportban a két gárda, ugyanis mi U21-es együttesként játszunk a felnőttek mezőnyében, míg náluk sok NB I-et és NB II-t megjárt labdarúgó szerepel. Sokkal tapasztaltabb futballisták, akik magasabb szinten vannak, mint mi, de azon dolgozunk, hogy minél hamarabb utolérjük őket. Annyira nem viselt meg minket az a kudarc, hiszen alakulhatott volna másként is, hiszen az 1. percben 11-eshez jutottunk, de az sajnos kimaradt.
– Ahogyan és amiről beszél, nem lepne meg, ha máshonnan is keresnék.
– Egyelőre itt szeretném folytatni, Mogyoródon. Örülök, hogy csatárként futballozhatok. No, meg tervezzük megerősíteni a csapatot, több játékos is jelezte, hogy érkezik majd, meg aztán lesz néhány visszatérőnk is, mert sokan sérüléssel küszködtek a második félév folyamán. Úgy érzem, erősebb kerettel vágunk neki a következő szezonnak, és lassan, egy-két éven belül a feljutás lesz a cél – nálunk is.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 31. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: