A helyzet több mint biztató. Új edzővel, a rutinos Gálvölgyi Istvánnal vágott neki a tavaszi idénynek az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Rákosmente KSK.
Az alap, a csapat magja adott. Elég, ha a korábbi ferencvárosi nevelésű kapusra, Komora Lászlóra, a rutinos középső védőre, az Újpesten pallérozódó, a Vác FC-t és a BKV Előrét is megjáró Páles Tamásra, vagy éppen az egyre jobb formába lendülő Ferkó Csabára gondolunk.
– Panaszra végül is aligha lehet oka, hiszen a tavaszi első három játéknapon veretlenül jutott túl a Rákosmente KSK.
– Három meccsen két döntetlent értünk el és egy győzelmet arattunk – húzta alá Gálvölgyi István, a XVII. kerületi társulat rutinos mestere. – Nem vagyok telhetetlen, de úgy gondolom, hogy a látottak alapján több pontunknak kellene lennie.
– A játék minőségét tekintve is van hiányérzete? Vagy ha hét „egységet” gyűjtöttek volna, elfogadhatóbb lenne a produkció, ami az összképet illeti?
– Persze, a hét több mint az öt, de a hétnél is több a kilenc.
– Igaza van, de a realitás mégis az, amit a tabella, illetve amit az eredmények mutatnak.
– A három mérkőzés alapján mindegyiket nyernünk kellett volna, úgyhogy az eredmények miatt van hiányérzetem elsősorban. A játékosállományunk adva volt, az is a célunk, hogy olyan közösség alakuljon ki, amely mostanában nem volt megfelelő, valamint folyamatos fejlődésen menjünk keresztül. Nyilván ebben a szezonban feljutni nem fogunk, így a tavaszi idényünknek egyfajta fejlődési folyamatnak kell lennie.
– Ehhez a létszám is megfelelő?
– Sokan nem vagyunk, de az egyesület vezetése úgy döntött, hogy ésszerűtlenül nem igazol a télen, ugyanakkor vannak jó játékosaink. Azt nem mondom, hogy nincs hiányposztunk, de ezt meg kell tudnunk oldani.
– Sokáig dévánkozott, amikor a télen megkereste az egyesület vezetése?
– Mondhatom, hogy igen. Papp József akkori elnök úrral és Halgas Tibor korábbi edzővel leültünk és egy órán keresztül beszélgettünk. Nem tagadták, hogy volt más jelöltjük is, de én is vacilláltam bizonyos dolgok miatt. Aztán három nap múlva úgy döntöttek, hogy velem képzelik el a folytatást. Akkor lett érdekes ez az egész, hiszen már én is tájékozódtam, és úgy gondolom, a Rákosmenténél tiszta viszonyok vannak.
– Hiányzott a kispad?
– Persze! Az a része nem, amikor nem megy egy csapatnak, hiszen amikor működik, akkor sem működik sokszor, de az edzői szakma már csak ilyen, ebben nincs törvényszerűség. Ám ha valaki valahol nem érzi jól magát, annál rosszabb nincs. Már a futballban élek jó néhány évtizede, akár játékosként, akár edzőként. Csak a jó közeg hiányzik, a rossz nem, utóbbiba nem vágyik az ember, de most úgy gondolom, jó helyen vagyok. Az RKSK megítélése az utóbbi időben nem volt túlságosan pozitív, én azonban bízom abban, hogy pozitív változásokon megyünk keresztül. Azt érzem magamon, hogy úgy megyek edzésre, ez nem nyűg, tehát örömmel végzem a munkámat. Aztán hogy ez mire lesz elég, meglátjuk. A jelenlegi fél év arra jó, hogy megismerjem a játékosokat, és majd a vezetés eldönti, milyen futballistákkal és egyáltalán miként képzeli el a jövőt.
– A tréner és az egyesület hosszabb távon gondolkodik egymásban?
– Azt mondtam, ebben a fél évben ismerjük meg egymást, amelyben benne van, hogy a későbbiekben is együtt dolgozunk, de a futballban nem lehet nagyon előretervezni. A benyomásaim kedvezőek, de jobb érzés lett volna, ha több ponttal sikerül kezdenünk a tavaszi idényt.
– Van konkrétum, pontszám vagy helyezés feltételként szabva, hogy lehessen beszélni közös folytatásról?
– Nyilván pozitív képet kell kialakítania magáról a csapatnak, akkor a megítélés velem szemben is ugyanaz lesz, de nincs az, hogy negyedik, nyolcadik vagy tizedik legyél. Normális fejlődésen kell keresztülmennünk, ám hogy ez mit jelent pontosan, annak a megítélése a vezetőkre tartozik, de hangsúlyozom, nincs kitűzve, hogy hányadik helyen kell állnunk a szezon végén, erről nem volt szó.
– Így vagy úgy, de a játékosállomány úgy alakult, ahogy azt eltervezte?
– Nem azt mondtam, hogy nem akartunk igazolni, csak ésszerűen. Aki idejött és olyan összeget mondott, az tárgytalan volt. Ez az egyik dolog, a másik pedig az, hogy kialakult keret volt. Aki decemberben elment, illetve akire nem tartottak igényt, annak megmondták, így ebből a szempontból a távozók adottak voltak. Az újakat tekintve természetesen megbeszéltük, kik jöhetnek szóba, így például Szala Ákos, Vég Bence vagy Markek Tamás idehozatala közös döntés volt. Szerettünk volna még középpályást és támadót szerződtetni, de annak nem lett volna értelme, valaki csak azért legyen velünk, hogy többen legyünk.
– A télen eligazolók közül Hollauer Balázzsal vagy Vjacseszláv Szkunccal együtt dolgozott Maglódon. Ha úgy alakul, igényt tartott volna a duóra?
– Nem merült fel mindez, mivel Hollauerről és Szkuncról némi túlzással nem is tudtam, hogy itt vannak. Az tény, hogy annak idején Hollauer Balázs megszerzését én szorgalmaztam, és amikor Szkunc neve felvetődött, az ő szerződtetését is én kezdeményeztem Maglódon, ám ez már a múlt.
– Immár ez a második szezon, hogy a harmadosztályú együttesek három csoportban küzdhetnek a bajnoki aranyéremért és a kiesés elkerüléséért. Mit gondol, jó ez az út, elegendő ennyi csapat az NB III-ban?
– Annak idején voltam edző a hatcsoportos NB III-ban, hiszen dolgoztam Dabason és Százhalombattán is. Abban az értelemben az nonszensz volt, mivel a szezon végén mindig két-három társulat visszalépett. Azaz volt három-négy minőségi gárda, egy, amelyik kimagaslott és végül megnyerte, no meg akadt egy szűk középréteg, a többi pedig elvolt. Utána átszervezték, az más kérdés, hogy az anyagi gondok sok helyre begyűrűztek, illetve egyesületek is megszűntek. Sokkal erősebb most az NB III, ám nem tudom, mi a cél? Még egy csoportot beiktatni?
– Meglehet, ez volna az ideális.
– Igen, csakhogy hallom, ismét felmerült, hogy az NB I-es alakulatok második csapatai részt vegyenek az NB III küzdelmeiben. Ez nonszensz, nem is értem! Az élvonalbeli tartalékok játsszanak külön bajnokságban, egymás között. Van 16 NB I-es csapat, találjanak ki valamit az illetékesek, hogy tétje legyen. Korábban is mi történt? Néha visszaadták a ,,fakónak” az első osztályú játékosokat, avagy az egyik meccsen jól álltak fel, míg a másikon nem, ezáltal befolyásolták nem csupán egy-egy meccs, de a bajnokság végeredményét is. Az amatőr osztályt kellene valamiképpen felkarolnia a szövetségnek, mert itt az NB III-ban is igen komoly költségek vannak.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 8. lapszámában. Azóta a Rákosmente 2–0-ra nyert a Mosonmagyaróvár otthonában, így tavasszal még mindig veretlen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: