Tizenkilenc évesen nem lehet könnyű egyik pillanatról a másikra sutba dobni mindazt, ami volt. Edzések és meccsek váltották egymást Zólyomi Rebeka életében, csakhogy a női NB I-ben szereplő és a 2014/2015-ös évadban mindössze három bajnokin szóhoz jutó Femina fedezete ugyanúgy a maródiak táborát gyarapítja, mint ahogy a csatár Balogh Nikolett.
– Csapata Facebook-oldalán korábban azt olvastam, hogy szinte bizonyosan nem léphet pályára a tavaszi rajton. Ennyire súlyos a sérülése?
– Sajnos igen – felelte Zólyomi Rebeka. – Nem úsztam meg műtét nélkül.
– Talán kevesen tudják, hogy pontosan mivel bajlódik. Egyáltalán mit mondanak a doktorok, milyen ütemben javul a sérülése?
– A szüleimmel először egy magánklinikát kerestünk fel a problémámmal, ahol megállapították, hogy nyáktömlő-gyulladásom van. Ezt követően egy hónapos fizikoterápia következett, ami sikeresnek bizonyult és vissza is mentem a csapatomhoz folytatni a szezont. Sajnos egy második heti edzés után a fájdalom kiújult és újra a korábbi orvosnál kötöttünk ki, ahol a diagnózis már térdkalács-elmozdulás volt. Eléggé váratlanul ért minket és emiatt próbáltunk máshol is érdeklődni, más orvos véleményét is meghallgatni, mert nem voltunk felkészülve a műtétre, amit elkerülhetetlennek tartottak. December 15-én meg is operáltak.
– Azt tudja már, mikorra lehet ismét ereje teljében?
– Százszázalékos állapotban a nyári alapozás idejére szeretnék lenni, és újult erővel, fájdalommentesen szeretném kezdeni az őszi idényt.
– Egyetért, ha azt állítom, minden rosszban van valami jó? Mert bár nem futballozhat, feltételezem, a sérülése alatt jut ideje arra, amire a szezon vagy a felkészülés során nem.
– Ezt azért nem mondanám. Mondhatni, megszűnt az a napi ritmusom, ami a sérülésem előtt volt. Mindig, minden be volt osztva, hiszen amit kellett, azt meg csináltam. Most, hogy mindenre van időm, mégsem tudom beosztani. Furcsa még mindig számomra ez a „szabadság”. Természetesen nem azt mondom, hogy most nem tudok semmit csinálni, de mégis furcsa, hogy tanítás után már csak tanulnom kell.
– Nem egyszer láttam futballozni, így azt mondom, amennyiben minden rendben önnel, nem elérhetetlen a válogatott kerettagság sem. Álmodik a nemzeti együttessel?
– Természetesen minden futballista álma az, hogy a nemzeti csapat tagja lehessen, én sem vagyok ezzel másképp. Szerencsére volt már módom utánpótlás-válogatottként játszani címeres mezben, ami felemelő érzés. És úgy gondolom, nem álmodni kell, hanem az álmainkat megvalósítani.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: