BUDAPEST » Április 25-én, csütörtök kora este Újbudán, a hangulatos Aréna Corner sörözőben került sor a Dunai Ede által írt Törőcsik András – Út a csúcsra című könyv bemutatójára.
Zöld-fehér Fradi-mez a falon. Bekeretezett, aláírásokkal díszített dressz, féltve őrzött ereklye. A kivetítőn filmkockák peregnek, s a kamera hol az újpesti mezben nyargalászó Törőcsik Andrást, hol a morajló, hömpölygő publikumot mutatja. A múlt azonban a négyes metró műszakisait megirigyelve utat tör magának, és a Móricz Zsigmond körtértől nagyjából másfél futballpályányira lép miniszínpadra a 32-szeres válogatott, négyszeres magyar bajnok Honvéd-legenda, a mexikói világbajnokságot megjárt Nagy Antal személyében, aki fiatalos lendülettel beszél. A bevezető után felkavaró kérdések és nem egyszer gyomorideget okozó válaszok következnek. A mindmáig népszerű Kese, Magyarország valaha volt egyik legjobb labdarúgója a téma, no meg persze az élete: hol és mikor rontotta el? Dunai Ede, a szintén jelenlévő klasszis Dunai III Ede fia az általa jegyzett könyvben nem tér ki erre, Törő története az 1979-ben bekövetkező autóbalesetével zárul, miközben a lila legenda léte nyitott könyv marad.
Az arcára van írva, félve kérdezi Nagy Antal, az egykori játszótárs, megtörténhet-e, hogy egyszer csak betoppan és lehuppan közénk az újpestiek minimum Lionel Messi-tudású zsenije és egy vagy két kisfröccs mellett anekdotázni kezd? Nem a finom itóka utáni másnap vagy harmadnap, hanem a felelet a kijózanító: ezt vizionálni nem több, mint illúzió. Egy másik Honvéd-géniusz, Esterházy Márton előtérbe kerülése ellenben nem káprázat, mi több, a sztorizásból ő sem marad ki. Két kispesti, két újpesti érzelmű sportember kérdezz-feleleke zajlik, amelynek konklúzióját a Görögországban, Ausztriában és Svájcban is légióskodó korábbi 29-szeres válogatott támadó vonja le a mikrofon előtt: „Megtanultam, hogy mindennek van miértje.”
Ahogy annak is, hogy az ATV népszerű műsorvezetője és riportere, a karrierjét újságíróként kezdő Somos András miért lett az Újpest szerelmese. „Az egész foci iránti vonzalmamat neki köszönhetem, mert amikor hároméves voltam, arra eszméltem, hogy van egy ember, akit ha valaki megnéz a tévében, valami olyasmit lát, amit soha, sehol, senkinél. Ő volt Törőcsik András, ezért lettem én Újpest-szurkoló, meg a Tóth Zoli miatt – vágott a közepébe a 45 esztendős televíziós személyiség. – Sokáig nem döntöttem el, hogy kapus vagy mezőnyjátékos leszek, ám Törővel kapcsolatban az volt az érdekes, hogy a csajoknak szerintem már herótjuk volt attól, ami történt akkor, ha odaadták az emlékkönyvet, mert mindig egy kilences számú, háromcsíkos Adidas-mezt rajzoltam vállig érő hajjal… Kisgyerekként még nem tudtam beszélni, de a kilencven percet végignéztem csak a Törő kedvéért. Amikor először kimentem és élőben megtekintettem a nyolcvanas évek elején válogatott mérkőzéseken, én már BVSC-játékos voltam, igazolt focista. Ott kezdte ő is, Farkas Józsi bácsi volt az edzője neki és nekem is, csakhogy én mindezt később tudtam meg, és akkor azt éreztem, ez valami sorsszerű dolog. Számomra a nyolcvanas éveket meghatározta, hogy csak visszatér a Törő, mert semmit nem tudtam róla, hogy milyen állapotban van, szeret-e focizni, futni, edzeni, csak azt kívántam, hogy még figyelhessem sokáig. Az igazság az, nem adatott meg nekem, hogy akkoriban olyasmit lássak, mint a hetvenes esztendőkben Törőcsik Andrástól, de azt gondolom, amikor esemény van – és ez a mostani róla szólt –, akkor nekem ott a helyem.”
Somos András hirtelen elhallgat, és nem egy lumbágóval, valamint vállficammal küzdő, birkapörkölt-főzéssel egybekötött tévénézésre hősiesen vállalkozó öblös hangú betelefonáló miatt. Mellettünk felzeng a dal: „Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat…”
A szintetizátor billentyűzetén értő férfikéz varázsol, csakúgy, mint a kivetítőn megelevenedő zöld gyepen, ahol értő férfiláb sokadjára driblizik némán, sohavégetnemérősen. Mostanában a csend kér szót – csak a zenekar játszik tovább.
A Törőcsik András – Út a csúcsra című könyv írójával, Dunai Edével hosszabb lélegzetvételű interjú olvasható a Sportszelet legfrissebb, már kapható 10. lapszámában. Az újpesti krónikás a kötet készítésének kulisszatitkaiba is beavatja az Olvasót, ugyanis többek között elmondja, mennyi idő alatt készült el a mű, kitől kapta a legtöbb segítséget, no és persze arról is szót ejt, melyik a legemlékezetesebb élménye Törőcsik Andrással kapcsolatban.
Néha feltűnik, aztán eltűnik. Keveset lehet tudni Nagy Antalról, a kispestiek egykori keménykötésű futballistájáról, aki csütörtök este interjút adott a Foci a köbönnek. A legendás labdarúgó nem csupán Törőcsik Andrásról, hanem a Budapest Honvédról is véleményt alkotott, illetve nem kerülte ki a választ azzal kapcsolatban sem, miért nem vállal markáns szerepet a sportág honi változatában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: