Még nincs lekésve semmiről. Bár néhány nappal ezelőtt nem Antoine Griezmann kapta a France Football által alapított Aranylabdát, de aki közel másfél évtizede fantasztikus formában teljesít a világ élvonalában, annak továbbra is minden esélye megvan rá.
Ifjú magyar, ki Franciaországban örömtáncot lejtve szurkoltál a magyar válogatottnak, emlékezz a szép napokra. Vedd elő az elméd legrejtettebb zugából az ünnepi hangulatot, a körúti villamoson való csimpaszkodást, a semmi máshoz nem hasonlítható mámoros érzést. Két és fél éve felbolydult a főváros, hömpölygött a tömeg, valóságos Európa-bajnoki hisztéria-selejtezőre került sor megannyi halk szemlélővel, de annál is több hangos hurráoptimistával.
Ifjú magyar, ki az Eb alatt Párizsban töltötted a nászéjszakát, szorítsd jó erősen magadhoz a fiadat, Jeromost, és vetítsd le neki ne csupán Gera Zoltán portugálok ellen szerzett parádés találatát, hanem Antoine Griezmann telefonos gólörömét – volt benne része az ellenfeleknek hatszor –, azt a felhőtlen lazaságot, ami a gall csatárt jellemzi, hadd lássa a gyerek, melyik támadó az apja kedvence.
Ifjú magyar, ha meguntad a YouTube-ot, olvass a csöppségnek cseppnyi szépet. Például azt, hogy – mint azt az olasz-francia szerzőpáros papírra vetette, Zentai György magyarra fordította, a GABO kiadó pedig megjelentette – a kis Antoine eleinte nem ért el nagy sikereket, az U13-ban csak egy látványos, ollózós gólnak örülhetett, de ez sem szegte kedvét. Meséld el a fiadnak, hogy a máconi gyerekek közül is kirítt a többiek közül – akkori edzője szerint amíg a többiek 170 centire nőttek, addig Griezmann csupán 140-re.
Ifjú magyar, haladj fejezetről fejezetre, és ha a tizedikhez érsz, addig Jeromos már a kockásfülű nyúllal és Tapsi Hapsival álmodik, de te nem fogod letenni a vaskos kötetet, máskülönben nem tudnád meg, miként jutott Antoine Griezmann Franciaországból Spanyolországba, akkor még a Real Sociedadba. Az olvasmányosan megírt, nagy alapossággal körüljárt történetfolyam magával ragad, nem ereszt, már-már a részévé válsz. Fogynak a lapok, csak a gólok nem, így nem csupán a derék Antoine, hanem te is azon kapod magad, hogy fontos elhatározás előtt állsz. Amíg úgy vagy vele, nem teszed le a művet, addig a 146. oldalon a gall gólgép így fogalmaz: „Meghoztam a döntésemet. El szeretnék menni az Atlético Madridba. (…) Fejlődni szeretnék, és nagy álmom, hogy játszhassak a francia válogatottban.”
Ifjú magyar, mindketten tudjuk, mindkettő megvalósult. A naptár 2018-at mutat, de te visszacaplatsz az időben, és megint felidézed az Európa-bajnokságot. Nemcsak az emlékeid, hanem a leírt szavak, a kerek mondatok is segítenek ebben. Az írók elvezetnek a kontinenstorna végéig, az elbukott döntőig, az újabb elátkozott fináléig. Látod, ahogy fogy a remény, ahogy Cristiano Ronaldo edző bát játszik a kispadon, és az is feltűnik, hogy egyre lassabban lapozol. Nem akarod letenni, ahogy Griezmann sem a lantot.
Ifjú magyar, kelj fel, mert a fiad, Jeromos ébredezik. Keresi a szót és keresi a hangot, amint meghallja, ahogy szenvedélytől átszellemülten beszélsz hozzá és mondod, tolmácsolod Antoine Griezmann szavait: „A futballhoz értek, ezzel foglalkozom már egész kiskorom óta. Egy gyerekszületés vagy egy esküvő olyan dolog, amit nem tudok kontrollálni. Nem tudom, mi fog történni, amint Erika bevonul a menyasszonyi ruhájában, képes leszek-e megállni, hogy ne kezdjek el sírni.”
A gyerek is pityereg, mi több, mint az oroszlán, úgy bömböl, pedig nincs oka rá. Mert amint kilép a nagycsoportból a nagybetűs első osztályba, már tudni fogja, hogy a futball több mint játék, és a sportág egyik legnagyobb csatárgéniuszának magával ragadó, megszívlelendő története ott várja az apja könyvespolcának legféltettebb kincseként.
KÖNYVAJÁNLÓ » Luca Caioli és Cyril Collot: Antoine Griezmann
A könyv elérhető és kedvezményes áron megvásárolható a GABO kiadó webáruházában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: