INTERJÚ » Nagy Attila: „Akiket sikerült meggyőznünk, azok maximálisan átérzik a Dömsöd helyzetét”

DÖMSÖD » Mi lesz veled, Dömsöd? Ez volt a február kérdése, hiszen egyes hírek szerint akkor még nagyon is elképzelhetőnek tűnt, hogy a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő társulat egyszerűen bedobja a törölközőt és visszalép a további küzdelmektől. Csakhogy az együttes – boksznyelven szólva – állta az ütéseket, ahogy azóta is.

A nyár mindig a valóságot mutatja. Felbukkan az ördög által itt hagyott, amúgy nagyon is a pokolba kívánt úszógumi – nem csupán a Balaton partján… –, az ideálisnál kétszer, olykor háromszor nagyobb pihe-puha tompor, a kellőképp meghökkentő, bizonyos időintervallum után cefetül zavaró, cefreszagra emlékeztető, állott levegő esetén elviselhetetlen zokni-szandál kombinációról nem is szólva.
A nyár mindig a valóságot mutatja a klubok környékén is. Egyszerűbb és célszerűbb a tikkasztó hónapokban a labdarúgót megszerezni, nem a csinos kocsmárosné – vagy az általa kínált italmennyiség… – ellen letámadást gyakorolni, a Bajnokok Ligája-döntő árnyékában újszerű taktikát kidolgozni, öt a három elleni támadásvariációt bebiflázni. Sokan és sokszor irigyelték alig egy esztendeje a Dömsödöt. Volt miért és volt kiért, lévén az egyesület egyrészt megszerezte a mezőny egyik, ha nem a legjobb támadóját, Cserna Gábort Ráckevéről, másrészt a kispadjára ültette a korábbi helyi labdarúgót, az elmúlt esztendőkben a felnőtt futball társaságát nem különösebben kereső Török Pétert. Az idillnek azonban csakhamar vége szakadt, mert bár az utánpótlásból érkező szakember nem került idegen környezetbe, de a télen történt valami. Hírlik, hogy az egyik felkészülési találkozó alatt és után konfliktus támadt közte és az elnök, Kovács „Csuti” Ferenc között, amit a tréner úgy reagált le, hogy köszönte szépen, majd csapot, papot hátrahagyva távozott Dömsödről. Ahogy az átszerkesztett mondás tartja, kinek a pap, kinek a paplan, és nincs ebben semmi túlzás, ugyanis nem sok kellett volna, hogy a Dömsöd valódi lepel alá kerüljön, és mély álomba szenderüljön. Ekkor már valahogy senki sem irigyelte az egyesületet, ám Kun Gergely technikai vezető és a gárda korábbi labdarúgója, illetve játékos-edzője, Nagy Attila mindent bevetett, hogy életben tartsák a reményt és az egyletet. A páros korábban már visszavonuló vagy éppen az öregfiú-bajnokságban labdát és álmokat kergető játékosokat agitált „Gyertek, nyertek!”-jelmondattal. Így került ismét az alakulathoz Huszár Ottó, Király János vagy éppen Papp Zoltán, akik újra meghatározó tagoknak számítanak.
– Altató. Eddig többé-kevésbé azt tették a tavasszal, ami József Attila versének címe. Viszont ha már itt tartunk, Dömsödön helytálló önre nézve az a sor, hogy „Tűzoltó leszel s katona”?
– Bízom benne, hogy a csapat a tabellán minél előkelőbb helyen fog végezni – felelte Nagy Attila, a gárda 35 esztendős trénere, aki 2005 ősze óta tartozik a Dömsödi SE-hez, míg korábban labdarúgóként megfordult Ráckevén és Szigetbecsén is. – A srácok tudják, hogy mindig kiállok mellettük akár edzőként, akár más szerepkörben is.
– Hezitált? Vagy amikor kiderült február közepén, nem sokkal az átigazolási szezon vége előtt, hogy Török Péter váratlanul lemondott, egyértelmű volt, hogy visszatér a társulat élére?
– Mivel régóta a csapat mellett vagyok, így tudtam, hogy ez fog következni, és Kun Gergely barátommal megbeszéltük, hogy amiben tudunk, segítünk a csapatnak.
– Volt bárminemű kikötése, mielőtt elvállalta volna a dömsödi gárda irányítását, legyen szó erősítésről vagy éppen tárgyi feltételekről?
– A tárgyi feltételek többé-kevésbé rendelkezésre állnak, de nem ártana fejlődnünk ebben is. Az átigazolási időszak végén vettük át a csapatot, így tudtuk, hogy komolyabb erősítésre már nincs lehetőség, viszont akiket sikerült meggyőznünk, azok maximálisan átérzik a Dömsöd helyzetét és próbálnak segíteni.
– Miután a futball mellett civilként az építőiparban dolgozik, eszébe jutott, hogy ugyanaz vár önre a hétköznapokban, mint a hétvégéken, avagy építkezni kell?
– Természetesen. Ez nem is jelentett problémát, mert a csapatban mindenki tudta, hogy az én mentalitásom szerint a pályán egymásért küzdeni kell és mindent megtenni a győzelemért a hármas sípszóig.
– Mi fogadta régi-új alakulatánál, amikor először megjelent az öltözőben és esetleg bemutatkozott azoknak, akiket még nem ismert?
– Semmi különös nem történt, mert mindenki ismert a csapatból. Mondjuk, az lehet, hogy néhány edzés után már szívesen elfelejtettek volna…
– Most már van oka mosolyogni, mert ha azt mondom, kapkodás jellemezte a februári hónapot, talán nem bántok meg senkit, elvégre önhibájukon kívül kerültek ebbe a szituációba. Már akkor is látott arra esélyt, hogy ennyire stabil lesz a társulat, mint amit eddig mutatott önmagából a Dömsöd?
– Sajnos nagyon kevés idő és edzőmérkőzés állt a rendelkezésünkre, de az elvégzett munka és az első találkozó után kicsit bizakodóbb voltam.
– Benne van a pakliban, hogy előbb vagy utóbb a csapatba kell állítania saját magát, vagy nem szeretne „keveredést”, és kizárólag csak trénerként szeretne alkotni?
– Ez mindig benne van, de úgy gondolom, hogy most inkább csak az edzői teendőkkel szeretnék foglalkozni.
– Az eddigi produkcióval mennyire elégedett? Egyáltalán az ősszel követte a társulat szereplését, netán meccsre is járt?
– Az ősszel minden mérkőzésen kinn voltam. Abban az időszakban a csapat hat-nyolc pontot szórt el, amit nagyon nehéz lesz visszaszerezni. A tavaszt illetően nem bánnám, ha most két ponttal többünk lenne.
– A hétvégén, április 29-én vasárnap 16.30-tól rangadót vívnak, hiszen a Pereggel találkoznak. Az ősszel idegenben döntetlenre végzett a Dömsöd úgy, hogy a házigazda Rottenbiller István 2. percben szerzett találatával került előnybe, amelyre Cziráky Tamás a 26. percben válaszolt, már az első félidő derekán kialakítva az 1–1-es végeredményt. Létezhet olyan forgatókönyv, hogy a meccs végén azt mondja, kiegyezik a döntetlennel, vagy mindenféleképpen és egyértelműen csakis a győzelem az elfogadható?
– A játékosok tudják, hogy számomra mindig a győzelem a cél, és próbálom őket is ilyen felfogással a pályára küldeni.
– Kizárólagos cél a benbmaradás is? Avagy „tragédia” lenne, ha a Dömsöd a nyártól csak a megyei harmadosztályban indulhatna? 
– Természetesen szeretnénk a csapatot benntartani a „megye-kettőben”. Ha ez mégsem sikerülne, az arra az esetre írt forgatókönyvet még nem láttam…

Tavasszal még veretlenül – a Pereg elleni meccsig » Ugyan három bajnokija is elmaradt – a Tököl II. elleni idegenbeli találkozót május 2-án, szerdán; az Örkénnyel szemben megvívandó otthoni derbit május 31-én, csütörtökön; míg az üllői összecsapást június 6-án, szerdán játsszák le –, de bármennyire is meglepő, 2018 tavaszán még veretlen volt Nagy Attila társulata, egészen április utolsó vasárnapjáig, amikor a Pereg 3–0-ra páholta el a Dömsödöt. Faragó Gáborék azt megelőzően sorrendben az Újlengyellel (2–2) és a Diósddal (1–1) ikszeltek hazai pályán, majd ugyancsak ismerős környezetben 6–3-ra legyőzték az Újhartyánt. Idestova másfél hete a Taksony II. otthonában végeztek 1–1-re, míg a mögöttünk hagyott hétvége utolsó napján Ráckevén arattak egyértelmű, 3–0-s diadalt. Jól jelzi a társulat örömét, hogy a másfél hete, vasárnap lejátszott találkozó után bő két órával a vendéggárda tagjai még a sporttelepen ünnepeltek.
Volt is mi(ér)t, és a fiatal szakember, Nagy Attila válasza adja vissza legfőképpen, miként is szerezhetett kilenc pontot az előzetesen sokak által lesajnált Dömsöd.
,,A Ráckevét leginkább csapategységgel múltuk felül. A szív és az akarat győzedelmeskedett, és ha nem Zelei Tamás védi az ellenfél kapuját, még több gólt szerezve hagyjuk el a pályát.”

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 10. lapszámában.