INTERJÚ » Melczer Vilmos: „Nem érezzük magunkat másodiknak”

ÉRD » Nem egy meccs volt a sok közül. Február második hétvégéjén az NB III, Nyugati csoportjában a tabella alapján a 2. helyen álló helyi VSE edzőmérkőzésen 3–2-re legyőzte a felkészülés alatt addig veretlen NB II-es Budaörsi SC-t.

Előbb fejjel, majd 11-esből talált az ismerősök hálójába. Melczer Vilmos jóleső érzéssel fogadta a társak gratulációit még akkor is, ha a lelke mélyén jól tudta, ez a dupla most semmit sem ér, legfeljebb csak annyit, hogy feldobja a monoton, olykor pokolba kívánt hétköznapokat. Mert a futballista nem olyan, mint a maratoni futó vagy a Csomolungmát meghódítani készülő hegymászó, mivel legfőképp játszani szeret.
– Mivel köszönt el tőlük? Kösz mindent, srácok, találkozunk az NB II-ben?
– Természetesen sok játékost ismerek a pályafutásomból adódóan a Budaörsből is, és jó kapcsolatot ápolok velük – felelte Melczer Vilmos, az Érdi VSE 31 esztendős támadó középpályása, aki 2010 őszén 13 második vonalbeli bajnokin erősítette a két és fél héttel ezelőtti budaörsi gyakorlópartnert, és azokon összesen két gólt szerzett. – Beszélgettem a többiekkel, és mondtam nekik, remélem, jövőre egy osztályban leszünk, de ha más nem, ugyanígy találkozunk edzőmeccsen. Valóban remek a viszonyom a budaörsiekkel, de nem csupán a labdarúgókkal, hanem a vezetőkkel is, így minden egyes felkészülési mérkőzésen való találkozás számomra pozitív élmény, mindig is szerettem az ilyen összecsapásokat.
– Presztízst jelent, ha a Siófokkal vagy éppen az MTK-val találkoznak, netán csak megoldandó feladatnak tekinti?
– Mindig ad egy kis plusz motivációt, ha a volt csapatom ellen játszom. Ha nem edző-, hanem tétmérkőzésről van szó, akkor egy meccs a sok közül, amúgy meg két okból lehet érdekes egy korábbi együttes elleni találkozó. Egyrészt, ha jó szájízzel vált el az ember, másrészt az is ad hozzá, ha az elválás nem sikerült zökkenőmentesen.
– Magamtól is kitalálom, hogy az első kategóriába tartozik.
– Hogyne. Amikor Budaörsről eljöttem félévkor, Siófokra igazoltam, egy osztállyal magasabb szintre léphettem, ugyanis nem gördítettek akadályt a távozásom elé, tehát mindenképpen köszönettel tartozom a Budaörsnek, hogy akkor vissza tudtam térni az NB I-be.

– Ennek már idestova hét esztendeje. Nem hiányzik?
– Dehogynem, nagyon vágynék rá, hogy ismét az élvonalban játsszak, mert tetszett a hangulat, az egész körítés és a profibb mentalitás.
– Egy-egy becsúszó láb, a szoros őrizet, a több mint testőri kíséret a kitüntetett figyelem jele, nem?
– Idén nyáron lesz két éve, hogy Érden vagyok. Az első félévem hosszú kihagyás után telt, így nem foglalkoztak velem különösebben az ellenfelek. Az azonban nagyon jó érzéssel tölt el, hogy már a tavaly tavaszi idényben is észrevettem, hogy egy-egy mérkőzésen egy-egy adott csapat, amelyik annyira azért nem erőlteti a támadófutballt, különös figyelmet fordított a játékomra, próbáltak rám állítani egy embert.
– Nem idegesítik a piócák?
– Az ilyesmi mindig jó érzéssel tölt el, mert jobban belegondolva ez azt jelenti, hogy félnek tőlem.
– Kell tartaniuk az Érdtől is?
– Azt már a mester, Limperger Zsolt mellett többen is lenyilatkoztuk, hogy nem érezzük magunkat másodiknak, hiszen pontazonossággal állunk az élen a Kaposvárral. Tizennégy mérkőzésről van szó, és nem tartom valószínűnek, hogy a végén is így marad. A Rákóczinak különösen izmos a játékoskerete, de mi mindig másban voltunk igazán jók. Bátran állíthatom, hogy csapatként mi vagyunk a legerősebbek, nekünk ez adja az energiánkat. Reméljük, a sérülések és az eltiltások elkerülnek bennünket, és akkor azt gondolom, fej-fej mellett fogunk haladni, aztán győzzön a jobb.
– Szép és kellőképp udvarias, már-már fennkölt, amit mond, csak nem hiszem el, ha azt állítja, nem az a kimondott cél, hogy megnyerjék a bajnokságot.
– A vezetőség nem állított elénk ekkora feladatot. Senki nem mondta ki, hogy a feljutás a cél. A közeljövőben stadionépítés van láthatáron, és azt gondolom, az infrastruktúra a legfontosabb, hogy elkezdődjön és megvalósuljon, de természetesen mi, játékosok nem ezzel foglalkozunk, hanem szeretnénk minél több meccset megnyerni, és a végén a bajnokságot is. Ha úgy alakul, hogy mi leszünk az élen, akkor az ősztől az NB II-ben fogunk szerepelni.
– A Kaposvár elleni derbi fog dönteni?
– Nem az a meccs lesz a legfontosabb, no és ne hagyjuk ki az Ajkát sem, ugyanis még beleszólhat a csatába. Jól erősítettek, és csupán négy ponttal vannak lemaradva, de nem az egymással szemben vívott mérkőzések fognak dönteni, hanem a tizennégy bajnokin nyújtott teljesítmény. Az őszi idényre visszatekintve nem a rangadókon nyújtott produkciónk miatt nem vagyunk pontelőnnyel az élen, hanem az úgynevezett kisebb csapatok ellen volt jó néhány elveszített találkozónk, amelyeket figyelmetlenségekből nem sikerült behúzni.
– Van, amire aligha lehet panasza, éspedig önmaga teljesítményére. Netán tévedek?
– Az ősszel volt egy kisebb húzódásom, illetve egy mérkőzésről való eltiltásom. Az eredményesség szempontjából nem vagyok elégedetlen, bár állhatna a nevem mellett egy-két góllal több, illetve a nyújtott produkciómmal elégedetlen vagyok. A társaim kiszolgálásában, illetve az összjátékban jobban kell koncentrálnom, egyszerűbb futballt kell játszanom, és akkor nagyobb hasznára lehetek a csapatnak.

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 2018/1. lapszámában.