Gyakorlatilag egy félidő alatt triplázott. Németh Krisztián, a Hernád 29 éves támadója a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 12. fordulójában, a Gyál otthonában a 30., a 61. és a 75. percben is bevette Frank Péter hálóját, azaz 45 minutum alatt mesterhármasig jutott, amelynek köszönhetően a csapata 3–1-es diadalt aratott.
Talán a legjobbkor. Merthogy az előző négy fordulóban nemhogy győzelem, de pont nélkül is maradt a Hernád. Ám ha minden úgy történik, ahogy a korábban az Erzsébeti SMTK-t, a Pestszentimrét, a budapesti Voyage SE-t, az Alsónémedit, a Csillaghegyet, a Pereget, a Nagytétényt és a Budafokot is megjárt csatár reméli, akkor voltaképpen a Hernád huszáros hajrába kezdett az elmúlt hétvégén.
– Ez volt az egyik, ha nem a legjobb meccse?
– Nagyon régóta vártam arra, hogy egy mérkőzésen egynél több gólt rúgjak – felelte Németh Krisztián, a Hernád támadója. – Sajnos az előző két meccsen sérülés miatt nem játszhattam, pedig előtte egy hónapon keresztül rendre betaláltam.
– Gyálon egyértelmű, megfellebbezhetetlen sikert arattak?
– Belülről nekem az jött le, hogy az elején kicsit elaludtunk. Azt gondolom, most úgy álltunk fel, ahogy mindig is szerettünk volna. Eddig sok volt a hiányzó, sérülés és eltiltás is gátolt bennünket, ám ezúttal mindenki ott volt, aki számított, ami meg is mutatkozott a teljesítményünkben, hiszen felpörögtünk. A jelenlegi helyezésünk viszont nem tükrözi a valóságot. Én mindig realista vagyok, és bár nyolc vereségünk van, kevesebbet tartanék reálisnak. Reméljük, lesz ennél jobb is.
– Miért, hol lenne a Hernád helye?
– Nem azt mondom, hogy a dobogón, de az 5–8. hely valamelyikén mindenképpen.
– Túlzok, ha azt mondom, a két rutinos futballista, Molnár Giuliano és Kecskeméti József mellett ön a társulat harmadik vezére?
– A jelenlegi formámat nézve én is annak gondolom magam, ám azt remélem, hogy ezt az edzőm és a vezetők is így látják. Szeretném, hogy ez így is maradjon. Persze nem rajtam múlik, meddig játszom itt, mindenesetre nagyon szeretek Hernádon futballozni, és persze, hiszem, hogy a gólok és a győzelmek száma is gyarapodni fog.
– Felidézné a Gyálon szerzett találatait?
– Az elsőt, aki látta, azt mondta, hetekig mutogatnák a tévében. A félpályáról indult az akció, kaptam egy passzt, én Kecskeméti Józsefnek, ő Molnár Giulianónak továbbította, utóbbi visszaadta nekem, egy érintővel, én meg egyből ellőttem. A másodikat hatalmas védelmi hiba előzte meg, az ellenfél hátvédje ki akarta hozni a labdát, ám Katona Zsolt belépett, csináltunk egy kényszerítőt, kiugratott én pedig ballal ellőttem. Kicsit szerencsés találat volt mindkettő, elismerem, mivel jó nagydarab kapusa volt a Gyálnak, bár az is igaz, lehet, hogy a jó formában lévő, vagy a jó játékosnak van szerencséje. A harmadik gólom előtt pedig a védő levette nekem az ötösön belül, én meg becsuktam a szemem, és amekkorát tudtam, akkorát rúgtam a labdába.
– Nem bánkódik amiatt, hogy lassan véget ér az őszi idény?
– Talán jobb is, hogy így van, mert ahogy több meccsen is látszott, elég foghíjasan vagyunk meg, a létszámunk nem megfelelő. Várjuk a telet, és nem azért, hogy „Úristen, legyen már ennek vége”, hanem talán kicsit feltölt bennünket energiával és a létszámgondjaink is megoldódnak.
– Három bajnoki viszont még vár önökre.
– Úgy tudom, korábban a tervezett pályamunkálatok miatt vittük el Délegyházára a meccset, de mivel jelenleg nincs szó ilyesmiről, azon vannak a vezetők, hogy visszahozzák Hernádra a mérkőzést és ez esetben vasárnap lépünk pályára, mivel szombaton szalagavatóra hivatalosak néhányan, márpedig így nem lennénk meg. Az mindenesetre látszik, hogy az ellenfelünk sem verhetetlen, a hazai pálya mindenképp nekünk kedvezhet. Azt gondolom, ki-ki meccs lehet, ha ugyanúgy állunk ki, ahogy Gyálon. Aztán jön az Újhartyán. Azt mindenki tudja, hogy ez a legnagyobb derbi, majd Kakucsra látogatunk, ahol mindenképp három pontot szeretnénk szerezni annak ellenére is, hogy látszik, feljövőben van a vetélytárs, az elmúlt hetekben magára talált. Összességében azt mondom, öt-hat ponttal elégedett lennék, mi több, a vezetők is ennyit szerettek volna a gyáli meccsel együtt, és én bár mindig a legtöbbre törekszem, az előttünk álló három bajnokira mondhatnám a maximálisan megszerezhető kilenc pontot is, de realista vagyok.
– És mint mondta, végre nem sérült. Mivel bajlódott?
– A jobb bokámmal. A nyár eleje óta nagyon sokat dolgozom, mégpedig a legtöbbször 12 órában, és volt, hogy hat-hét napot egyhuzamban.
– Mi a feladatköre?
– Szezonális munkám van, játszótéri gumilappal foglalkozom és a választások közeledtével szinte minden önkormányzat játszóteret akart építeni vagy felújítani. Évek óta nem látott munkamennyiségünk volt, én meg a buta fejemmel az egyik szerdán kimentem a fiúkkal ökörködni, és egy rossz mozdulatnál sarokra érkeztem, és az Achillesemnél a külső- és belső szalag teljesen tropára ment.
– Immár panaszmentes?
– Olyannyira, hogy a múlt hétvégén sem gondoltam arra, hogy mikor kezd el fájni. Úgyhogy az őszi idényre tervezett pontok mellé magamtól is várok legalább még három-négy gólt.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 59. lapszámában. Azóta a Hernád hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Délegyházát, mégpedig alanyunk, Németh Krisztián találatával.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: