
„Nem leszünk rosszak.” Kocsis Attila mondta ezt néhány perccel a kezdés előtt. A Soroksár nyáron „igazolt” masszőrjének arcán látszott a feszültség, hogy itt már helyre, tétre, befutóra zajlik a küzdelem. Javítani nincs mód, nincs lehetőség, élesben zajlik a küzdelem. „Ez már a második volt, spori, a második!” Lipcsei Péter, a korábbi ferencvárosi kedvenc, az FTC legendája, a Soroksár edzője nem tudott egy helyben maradni. Az NB II-es szinten ugyancsak újoncnak tekinthető szakvezető együtt élt a játékkal, és ahogy elnézte az ember, legszívesebben talán visszaforgatta, visszapörgette volna az idő kerekét tíz-tizenöt évvel, hogy ismét szerelést öltsön, hogy megint robotoljon a középpályán, hogy újra hosszú, mértani pontosságú indítással operáljon. Ha az idő nem is, a forróság megállt, betódult, megrekedt a Hévízi úti, impozáns sporttelepen. Így kellett futni, ütközni, akciót vezetni, márpedig ebben a „házigazda” Vác járt az élen, legalábbis az első félidőben. A Duna-partiak taktikája egyértelmű volt: a soroksári védelmet a széleken megbontani. A Pest megyeiek fölényét hozta az első játékrész, csakhogy hiába működött minden úgy, ahogy azt Nagy Tibor és Horváth Károly az íróasztal mögött és mellett ülve eltervezte, a kapu előtti megoldások olyanok voltak, mint a zsákutca: nem vezetett sehová. A szünet után sem hagyott alább az iram, és ez még akkor is igaz, ha a színvonal nem verdeste az eget. A küzdőszellem dominált, no és a Soroksár. A Lipcsei Péter által szó szerint űzött-hajtott budapestiek játszották ugyanazt, amit az első felvonásban a rivális. Nagy Tibor, a Vác legendája nem véletlenül volt többet talpon a technikai zónában, mintsem ült volna a kispadon. Nem egyszer érthetetlenségének adott hangot, nagyobb összpontosításra, jobb koncentrációra ösztökélte az övéit. Valahogy semmi sem sikerült. Mintha elátkozott csapatok meccse lett volna számtalan kihagyott helyzettel. A Soroksár ugyan kapufáig jutott, így mondhatni, közelebb állt a győzelemhez, csakhogy a derbi egészét tekintve megérdemelt pontosztozkodás született. Nem volt ez rossz elsőre, ám a folytatás, különösen a kapu előtti hatékonyság ennél csak jobb lehet.
NB II, 1. forduló VÁC–SOROKSÁR 0–0 Hévízi út, 400 néző. Vezette: Bogár Gergő (Vígh-Tarsonyi Gergő, Bede Tamás – Böcskei Balázs) VÁC FC: Halasi Péter – Hegedűs Csaba, Tóth Ferenc, Görgényi Dávid, Gulyás Máté – Kákonyi Dániel, Nagy Richárd (Búrány Zoltán, 73. p.), Tóth Gergely, Szabó Norman (Giuliano Durso, 60. p.), Major Máté (Borvető Áron, 64. p.) – Balajti Ádám. Edző: Nagy Tibor. SOROKSÁR SC: Kovács Dániel – Fülöp Noel, Dvorschák Gábor, Valencsik Dávid, Silye Erik – Derekas Zoltán, Gyömbér Gábor – Lakatos István (Gera Dávid, 78. p.), Huszák Tamás, Albert Ádám (Tamási Zsolt, 84. p.) – Orosz Márk (Pál András, 73. p.). Edző: Lipcsei Péter. Sárga lap: Gulyás Máté a 65., Tóth Gergely a 78. percben
A MECCS…



…segítője » A technikai vezetőknek nincs könnyű dolguk. Szó szerint észnél kell lenniük, mindenre és mindenkire koncentrálniuk kell. Varga Péter (felvételünk bal szélén), a házigazda Vác technikai vezetője olyannyira odafigyelt a legapróbb részletekre is, hogy az ivószünetekben úgy rohant a félpályához, mintha cseréhez készülődne. Az ok: a földön lévő ásványvizes palackért lehajolt, majd átnyújtotta azt a játékvezetői hármas tagjainak, megkímélve őket a fáradalmaktól.



Hamarosan a helyszínen rögzített interjút közöl honlapunk Kákonyi Dániellel, a Vác egyik legjobb labdarúgójával, valamint Lipcsei Péterrel, a Soroksár edzőjével. Ha kíváncsi arra, presztízsmeccs volt-e a hétvégi derbi a futballista számára, valamint érdekli, miként élte meg az FTC legendája a szerződéshosszabbítás körüli mizériát, tartson velünk!


















































Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: