A Kelebia meg a Harkakötöny csak ugródeszka volt. Bács-Kiskun megyéből a Pest megyei Kakucsra vezetett az útja Bereczki Gábornak, aki nem sokkal később Alsónémedin tűnt fel, majd tűnt ki harcos, megalkuvást nem tűrő futballjával.
2012 őszétől mostanáig erősítette az ASE-t, hiszen a harmincötödik életévében járó fedezet a télen búcsút int a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában némi meglepetésre 19 ponttal csak a 9. helyen állomásozó együttesnek.
– Hányszor rágta át magát ezen az egészen, míg a végső elhatározásra jutott?
– Számtalanszor – felelte Bereczki Gábor, az Alsónémedi SE immár csak korábbi labdarúgója. – Nem igazán belső okok vezettek oda, hogy ezt a döntést hozzam, külső tényezők miatt alakult úgy az életem, hogy a távozás mellett döntöttem.
– Nagyjából úgy lehet az Alsónémedivel íródó közös történetükkel, hogy minden szép és jó, csupán az a baj, akár egy rossz napon a 7-es buszról történő leszállás után, mintha kivették volna a zsebéből az aranyat?
– Amennyiben arra gondol, hogy az itt eltöltött éveim során kétszer is közel álltunk a dobogó legfelső fokához, akkor igen. Viszont, ha a másik oldalról közelítem meg, akkor pedig a zsebembe raktak a buszon egy ezüstöt és egy bronzot, ami, ha őszinték akarunk lenni, nagyon szép teljesítmény volt ettől a csapattól, mert mindkét évben volt talán játékoskeretben tőlünk erősebb társulat.
– Mire a legbüszkébb, amit az ASE-nál élt meg? Mert voltak nagyszerű pillanatai, amiről annak idején is beszélgettünk.
– Nincs, amire ne lennék az, de talán leginkább arra, hogy helyezésektől függetlenül egy teljesen átalakult, fiatalokkal teletűzdelt és néhány rutinosabb játékossal kiegészített „csoporthoz” kerültem ide anno, amit azóta közösen sikerült csapattá formálnunk.
– A magunk mögött hagyott őszt viszont alighanem mielőbb elfelejtené. Mi volt a baj, miért szerepelt ennyire rapszodikusan az Alsónémedi?
– Kicsit meglepő volt számomra is a csapat rapszodikus szereplése. A felkészülési mérkőzéseken jól játszottunk, gólokat rúgtunk, magasabb osztályú ellenfeleket is legyőztünk, ami talán a fejekben túlzott önbizalmat váltott ki. A másik, hogy balszerencsésebbek is voltunk az ősz során, mint eddig. A harmadik pedig, hogy a sikertelenség hozza magával a negatívabb megnyilvánulásokat, akár vezető, szurkoló vagy játékostárs részéről, ami nem tett jót a csapaton belüli morálnak. Ezt biztos, hogy csiszolni kell és több biztatást intézni a körülöttünk lévők felé, legyen az az ember a csapat körül bármilyen státuszban. Úgy gondolom, röviden ezek lehettek az okok, bár még hosszasan tudnám ezt taglalni. Sok sikert kívánok az Alsónémedi csapatának, és remélem, még sokszor lesz alkalmam a Halászy utcai futballfanokkal találkozni. Hajrá, ASE!
– Azt tudja már, hol folytatja?
– Több lehetőség is kínálkozott már az utóbbi pár hétben a megye minden osztályából. Nem vagyok már fiatal, nem álmodozom már túl nagy dolgokról, de az biztos, hogy folytatom a labdarúgást. Jelen állás szerint annak van legnagyobb esélye, hogy a Bács-Kiskun megyei bajnokságban fogok szerepelni, de még konkrétumokkal nem tudok szolgálni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: