Roppant fontos három pontot szerzett hazai pályán a magunk mögött hagyott hétvégén, a 17. fordulóban a Monor a BKV Előre ellen, amely a Kazincbarcikával „kéz a kézben” vezeti az NB III, Keleti csoport tabelláját.
Azon a 2005 áprilisában lejátszott szolnoki meccsen, két sikertelen bajnoki után az alábbi kezdőcsapat futott ki bodajki dresszben: Kovács Zoltán – Miklósvári, Simkó, Ribi, Melczer – Urbán, Zsidai, Ivancsics, Ladóczki – Pál, Olasz. Zoran Kuntics vendégcsapata a 25. percben a sértett Urbán Gábor tizenegyesből szerzett góljával 1–0-ra vezetett, ám öt perccel később Antal Gábor egyenlített, kialakítva az 1–1-es végeredményt. Azóta tizenegy és fél esztendő telt el, ám az akkori kezdőből ketten szombat délután a szó átvitt és nemes értelmében is összefutottak a pályán. A házigazda Monor csatársorában Urbán Gábor kapott szerepet az amennyire fiatal, annyira tehetséges Horváth Dávid vezetőedzőtől, míg vendégoldalon Batári Csaba csakúgy, mint eddig, a védelemben számított legrutinosabb labdarúgója, Miklósvári János szolgálataira. Csakhogy nem csupán ők voltak azok, akik különös meccsre készültek. Bozsó Antalról van szó, akitől ezúttal is a maximumot várták és profi módon hozta is a „kötelezőt”, hiszen lehúzta a rolót. Nem magánéleti szál, így idebiggyeszthető: az MSE Tónija megbízható fickó, sőt, több is ennél. Az Újpesten és Biatorbágyon is megforduló kiváló kapus azonban immár nem a BKV Előre, hanem a Monor színeiben védett – méghozzá remekül – egykori csapata, a közlekedésiek ellen. A két egykori csapattárs, Urbán Gábor és Miklósvári János csatája döntetlenre végződött, mégis előbbi örülhetett, illetve utóbbi szomorkodhatott, ugyanis bár a másodvirágzását élő korábbi NB I-es támadó ezúttal nem talált a hálóba, megtette ezt helyette a csereként beküldött Miholics Milán. A tabellán elfoglalt helyezésekből kiindulva hatalmas különbség van a két együttes között, csakhogy mindezt az eredmény nem igazolta. A vendéglátó 1–0-ra nyert, márpedig azt mondják, az a jó csapat, amelyik 1–0-ra tud nyerni. Mindebből persze nem az következik, hogy az a rossz társulat, amelyik ugyanennyire kap ki. Egyszerűen csak pechesebb, ahogy az ősszel már nem egyszer megtörtént.
KAPUS A LELÁTÓN. Közel egy hónapja tétlenségre van kárhoztatva Kara Dániel, a BKV Előre kapusa. A remek képességű 22 esztendős cerberus bokája még október 30-án, a Tiszaújváros elleni, 2–0-ra megnyert hazai bajnokin sérült meg, az Achillesével azóta is bajlódik, de pénteken már eldobhatta a mankót, és bár a járás még nehezére esik, szerencsére egyre inkább javul az állapota. Kara Dániel maródisága óta egyébiránt a fővárosiak hálóját az 1995-ös születésű Bozsik Bence védi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: