Futball, néző, pont

A futball a szórakoztatóipar része, avagy a nézőkért van. Jól hangzó mondat, kár, hogy néhány kirívó esetben mindez csak elvben létezik. Április 9-én, szombaton az NB III, Közép-csoportjában a Dunaharaszti MTK a Gyulai Termál otthonában vizitált. A délután fél ötkor kezdődő bajnokival egy időben a Szeged 2011-Grosics Akadémia gyakorlatilag ugyanitt, egy kőhajításnyira fogadta a Budaörs együttesét NB II-es találkozón. Ismerve a vendégcsapat szakvezetőjét, Króner Pétert, no meg néhány DMTK-labdarúgót, biztosra veszem, ha az NB III-as összecsapás mondjuk, 14 órakor veszi kezdetét, jó néhányan ottmaradnak és megtekintik a másodosztályú derbit, nem szólva azokról, akik a harmadik vonalbeli találkozóra voltak kíváncsiak, alighanem megnézték volna mindkét meccset. Május első napján kísértetiesen hasonló eset fordult elő, éspedig egy klubnál. A Ferencváros női és NB III-as csapata is vezeti saját bajnokságát, ráadásul Dörnyei Balázs, valamint Lipcsei Péter csapata is európai felfogásban, szórakoztatóan, gólra törően futballozik, ám míg előbbi a Bihari úton 18.00-kor fogadta a második helyezett MTK-t, addig utóbbi egy órával előbb meccselt a Kismartoni úton a feljutásért, az „életéért” küzdő győri ETO-val. Meggyőződésem, hogy optimális megoldással – mondjuk 15, illetve 18 órai kezdéssel – a Fradi-szurkolók nem osztódtak volna, hanem adott esetben mindkét FTC-rangadóra kilátogatnak. Az a kérdés, mi a cél? Ha nem az, hogy egymás között, maguknak focizgassanak, hanem a publikumért, a közönségnek futballozzanak, akkor bizony az elmúlt időszak eseményeit elnézve nem is olyan egyértelmű a válasz.