1.0Foci a köbönhttps://fociakobon.cafeblog.huHorváth M. Attilahttps://fociakobon.cafeblog.hu/author/horvath_m_attila/<p><em><img class="alignleft size-large wp-image-10553" src="https://fociakobon.cafeblog.hu/files/2016/04/tejeskave_alap_jo-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" />A magyar fiatalok többségének olykor nincs kedve tréningre indulni, az adott napon hasznos időtöltést végezni. Törperős nagyságú, aprócska mondatok, amelyek megbújtak, <a href="http://blog.footballfactor.hu/bencze-antal-nagyon-remelem-hogy-nem-en-leszek-az-utolso-magyar-interju/" target="_blank" rel="noopener">a beszélgetés ködébe vesztek.</a></em><!--more--> <em>Odakintről könnyű pofázni, észt osztani, velős mondatokkal kirukkolni. Lesznek, akik cigifüstöt pöfékelve, energiaitalt hörpintve vagy egyből leküldve, két finom, méltóságteljes böffentés közben majd ezt darálják – lelkük rajta. Csakhogy a nemrégiben Portugáliába kerülő Bencze Antal a hozzáállásával, a mutatott teljesítményével hívta fel magára a figyelmet, aminek köszönhetően utánpótlás-válogatott kapusként indulhatott hosszú útra. A cerberus konkrétan így fogalmazott: „Az edzések ugyanolyan alapon vannak felépítve, mint otthon, csak a játékosok máshogy vitelezik ki, itt mindenki vérre megy. Otthon néha azt vettem észre, hogy van, amikor nincs kedvük a játékosoknak edzésre járni, mert minek? Itt ilyen nincs.”</em> <em>Itt van a kutya elásva. A kütyükavalkád mint az a bazi nagy gép, arat, a fontossági sorrend pedig kiveszőben. Mindez persze nem csupán magyar(os) jelenség, mégis ilyenkor jön jól egy atyai pofon azzal a felszólítással, hogy „mi lesz így belőled, fiam, hát nem futballista akartál lenni?”  </em> <em>Bencze Antal a néminemű külhoni rácsodálkozás után is maradt a jó úton. Nincs új a nap alatt: valóban futballista akar lenni a fiú – ilyen egyszerű ez, kérem. </em></p>richhttps://fociakobon.cafeblog.hu/files/2016/04/tejeskave_alap_jo-150x150.jpg150150