1.0Foci a köbönhttps://fociakobon.cafeblog.huHorváth M. Attilahttps://fociakobon.cafeblog.hu/author/horvath_m_attila/<p><em><img class="alignleft size-large wp-image-10553" src="https://fociakobon.cafeblog.hu/files/2016/04/tejeskave_alap_jo-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" />Edző úr, kérem, baj van! Itt és most egy olyan, meglehetősen átlátszó mondat is következhetne, hogy „…mert a Tibikét, az én szemem fényét megcsípte egy gomba, ezért nem tud menni a holnapi meccsre”, csakhogy most többről, sőt, egészen másról van szó. Edző úr, kérem, baj van! </em><!--more--><em>Nem a gombával vagy a Tibikével, hanem a felfogással. A világért sem szeretnék tanácsot adni, a fedezetsorba gyors játékost ajánlani, netán a taktikába belekotyogni, de valami nem stimmel. Az odáig rendben van, hogy a futballistái mennek, mint a meszes, de az ecsetet néha talán nem ártana letenni, különben meglehet, majd a nagy haddelhadd közepette elbotlanak a vödörben. A meszesben, persze. Azzal sincs gond, hogy küzdenek, harcolnak, Terminátor-szerűen robotolnak a fiai, hiszen okkal mondja az edző úr, ha kislányok vagytok, fogjátok (vagy kérjétek...) meg a Steiner Kristóf kezét. Nem akarok én a dolgába avatkozni, felesleges, netán unalomig ismételt, a Priskin könyökén is kijövő mondatokkal traktálni, csak szeretném, ha tudná, hogy a szurkolók többsége már csak olyan, imádja a tüzes, heroikus meccseket, amikor nem lehet tudni a 220 volt (nagy feszültség...) közepette, melyik csapat felé billen a mérleg nyelve. Nem tudom, észrevette-e, de mostanában mintha egyre több ilyen, felettébb szikrázó összecsapást vívnának. Bocsánat, hogy ilyesmivel tartom fel, de ezt el kell mondanom önnek. Évekkel ezelőtt az egykori, külföldet is megjárt válogatott labdarúgó – aki manapság is az NB I-ben dolgozik, igaz, nem vezetőedzőként – egy baráti beszélgetés kapcsán nevetve mesélte, annak idején úgy harcolt ki kiállítást, hogy az ellenfelével meglévő nyilvánvaló testi kontakt után gyorsan kiharapta a száját, ami annak rendje és módja szerint elkezdett vérezni, hősünk pedig mutatta a takarásban lévő játékvezetőnek, mi (nem) történt. Nem szeretném, persze, hogy elkéssen, ahová tart, edző úr, így rövidre zárom: kiállították a „vétkest”. Idézhetném önnek azt a szituációt is, amikor az elmúlt évek egyik legjobb ballábas labdarúgója (aki a rossznyelvek szerint nagyon szerencsésen szerette a játékot…) úgy szerzett labdát és ebből fontos pontot jelentő gólt csapatának, hogy miután ismerte a rivális középpályásának becenevét, a háta mögött futva úgy kérte azt, amit meg is kapott. Akkoriban persze még nem volt bekamerázva a pálya minden szeglete, ön is tudja, hogy nem figyelték az edzőket, a játékosokat és az egyszerű nézőket a Ferencváros, a Honvéd, az Újpest vagy a Vasas stadionját árgus szemek, nem volt más, csak a futball, amibe belefértek az efféle csínytevések. Elismerem, nem szép dolog az ilyesmi, de a labdarúgást ésszel játsszák, és higgye el, edző úr, hogy az akkori szereplők ma már jókat derülnek a történteken. Hiszen nincs szó alattomosságról, nincs szó „belemenésről” és nincs szó szándékos sérülésokozásról. Tudom, már eddig is sok idejét raboltam, kérem, nézze ezt el nekem, és most ne döbbenjen meg: nem lesznek bajnokok. Mármint erkölcsi értelemben. Ha csak durván futballozva, ellenfelet letarolva, a sportszerűség határát nem csupán súrolva, de messze átlépve képesek ezt a csodálatos játékot űzni, akkor ott valami nem stimmel. Edző úr kérem, baj van! Már hallom, tapasztalom, hogy a vetélytársak „kihegyezve”, pengeélesen indulnak majd csatába, felkészülve, bemagolva, fejbe vésve, milyen harcmodor is vár rájuk kilencven percen keresztül vagy még azon is túl. </em></br> <em>Meglehet, edző úr, azt hiszi, hogy minden rendben és nincs gond a szellemmel, a tettrekészséggel, a túlcsorduló lelkesedéssel, pedig ön aztán tudhatná, nagyon is jól tudhatná játékoskorából, hogy a sors egyszer ad, egyszer elvesz. Vajon miként bírják majd a tanítványai pszichésen, ha nem jön az eredmény, ha nem úgy alakul a találkozó, ahogy azt eltervezték? Mi lesz akkor, ha a rivális sem bánik kesztyűs kézzel a fiaival? Tömegbunyó fekete öveseket megszégyenítő karaterúgásokkal, szögletzászló-hajigáló versennyel, netán jobb csapott bal horog kombinációval, félbeszakadt bajnokival? Azt mondják, az élet rendszerint ikszre játszik. Edző úr, kérem, baj lesz…</em></p>richhttps://fociakobon.cafeblog.hu/files/2016/04/tejeskave_alap_jo-150x150.jpg150150