<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Foci a köbön</provider_name><provider_url>https://fociakobon.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Horváth M. Attila</author_name><author_url>https://fociakobon.cafeblog.hu/author/horvath_m_attila/</author_url><title>EMLÉKEZÉS. Apám nevében</title><html>&lt;em&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-large wp-image-13352&quot; src=&quot;https://fociakobon.cafeblog.hu/files/2016/11/rozsakasotetben-2-600x450.jpg&quot; alt=&quot;rozsakasotetben&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;450&quot; /&gt;Körülöttem áldott a csönd, a lábam alatt megfáradt, megsárgult levéllepel. Ugye láttad azt a gólt, Apu? Miattad szereztem, érted futballoztam. Ekkor már 0–2 volt az állás Hévízgyörkön, nyertünk is. Mi, akik óriási veszteségen vagyunk, illetve még nem vagyunk túl.&lt;/em&gt;&lt;!--more--&gt; &lt;em&gt;Nem lehetünk. Tudod, nincs olyan nap, hogy valaki ne hozná szóba, milyen is volt, amikor még köztünk voltál, velünk lélegeztél. Hiányzik a lényed, a tekinteted, a gesztusaid, a karizmatikus megjelenésed. Egyre sűrűbb a levegő, már fázós a tekintet, és a szél nem akar csillapodni – csakúgy, mint a vihar a lelkemben. A sors haláltáncra kért fel és nem tiltakoztál. Lassú keringő helyett a tangót választottad, de nem bírtad a ritmust. Nem vagy egyedül, Apu. Azon a vasárnapon én is meghaltam. Akkor még nem fogtam fel, hogy a kanyarokkal és féknyomokkal teli út végéhez értél, hogy nincs tovább. Még keresem a szót, keresem a hangot, de körülöttem áldott a csönd. A fák meghajolva biccentenek, mély részvétet kívánva. A sárga levéltömeg görbe hátú tagjai dideregve simulnak egymáshoz, már nem zizegnek, mély álomba szenderültek, megváltásra várnak. Legalább félórája bolyongok a szürkületből lett füst-szerű ködben, pedig tudom, hová tartok. A mécses pantomimként pislákoló lángja csak fel-felvillanó fényt ad, világosságot nem. Egyre nehezebb a lábam és egyre fogy a levegő, amely rózsaillatot áraszt. Sokan szeretnek, Apu. Fátyollal szőtt fényáradat ölel át, mégis, megannyi meggyújtott mécses menekül a fel-feltámadó széltől, sikertelenül. Csak körülöttünk áldott a csönd – pedig itt vagy, közel, szólok, de senki nem felel...&lt;/em&gt;

&lt;img class=&quot;alignleft size-large wp-image-13351&quot; src=&quot;https://fociakobon.cafeblog.hu/files/2016/11/dobesattila-600x163.jpg&quot; alt=&quot;dobesattila&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;163&quot; /&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://fociakobon.cafeblog.hu/files/2016/11/rozsakasotetben-2-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>