<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Foci a köbön</provider_name><provider_url>https://fociakobon.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Horváth M. Attila</author_name><author_url>https://fociakobon.cafeblog.hu/author/horvath_m_attila/</author_url><title>Arany, csapat</title><html>&lt;p&gt;&lt;em&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-full wp-image-516&quot; src=&quot;https://fociakobon.cafeblog.hu/files/2014/09/tejeskave_alap.jpg&quot; alt=&quot;tejeskave_alap&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;407&quot; /&gt;A jövő bajnokcsapatáról lesz szó az alábbiakban. Nem a név és az osztály a lényeges, hanem a hozzáállás. &lt;br /&gt;&lt;/em&gt;&lt;!--more--&gt;&lt;em&gt;A történet a következő: az edző – nevezzük éppenséggel nagybetűs Trénernek – érezte, hogy az együtteséből sokat kivett az ősz, így néhány pihenőnappal megtoldotta az övéi téli feltöltődését. A tanítványok – nevezzük őket nagybetűs Labdarúgóknak – azonban úgy érezték két héttel a felkészülés kezdete előtt, hogy elég a „lébecolásból”, munkára fel! Nem öten, nyolcan vagy tizenketten, hanem az egész csapat – a továbbiakban nagybetűs Csapat – döntött így. Hogy a Tréner rájött-e a „turpisságra”, az nem világos, az viszont igen, hogy a tehetség jó, ha van, de alázat nélkül semmit sem ér.&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://fociakobon.cafeblog.hu/files/2014/09/tejeskave_alap-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>