SZÜLETÉSNAP | Aranyos Imre: 55!

BUDAPEST » Ezen a napon, azaz június 13-án ünnepli ötvenötödik születésnapját Aranyos Imre egykori 3-szoros válogatott labdarúgó, többek között az Eger, a Szarvas, a Vác, a BVSC. a Ferencváros, a Vasas és a Honvéd korábbi futballistája. Az alábbiakban a manapság edzőként is dolgozó sportembert köszöntjük – Isten éltesse sokáig!

Miközben az elmúlt napokban felállva ollézunk vagy a fejünket fogva felváltva szentségelünk és imádkozunk, eszedbe jutott-e, hogy ennek nem így kellett volna történnie? Nézzük az Európa-bajnokságot, a saját hibáik által lekaszabolt törököket, a rémült ábrázatú dán és finn futballistákat a fickósan fickándozó nem balga belgákat és a mindig esélyes angolokat, de fél szemmel lessük nem csupán a Fáy utcában készülő portugálok ellen hangoló mieinket, hanem visszatekintünk a Fáj utcára. A füstbe ment tervre, az újabb, a sokadik elhalasztott esélyre. Az idő jobban suhan, mint a több mint két évtizede a balszélről belöbbölt, beadott, bepréselt, betáncolt labda, ami valahogy mindig társat talált, aztán méltó helyen szenderült álomra – a Siófok, a Gázszer, a Győr, a Videoton, a Fradi, a Pécs vagy éppen a Tatabánya hálójában. Nem kérdés, az egy év után az élvonal vérkeringésébe visszatérő Debrecen és a tavasszal veretlen Gyirmót megérdemelte a felkerülést, az viszont nagyon is ott kering a levegőben, hogy a Vasas miért nem? Eljátszottál-e a gondolattal, mi lett volna, ha az utolsó néhány körre jön és beszáll a kilencvenes-kétezres évek angyalföldi Arany-csapata? A kapuban Safival, Gróf Atyával vagy Kaviccsal, a nyártól a szintén NB II-es Csákvárnál dolgozó Mónos Tomival, Kukával, Jucival, Toljával és Totyával, a bal szélen egy jó Arannyal, középen a zsebkendőnyi területen is újat mutató Galával, a született zseni Váczi Zolival, elöl meg a Hámori, Pál csatársorral – no és a többiekkel. Nem több ez, mint utópia, hiszen ahogy Te, úgy Váczi Zoli is idén töltötte be az ötvenötöt, Szilveszter Feri novemberben lesz ötven, a többiek meg, mint a fél kiló darált húst méricskélő hentesnél, általában a negyvenöt és az ötvenöt között lifteznek. A felvonó persze előbb vagy utóbb eljut az első osztályig, nekünk, harmincasoknak meg a bosszankodás és szentségelés mellett addig is marad a nosztalgia a régi stadionnal és az Arany-csapattal, no meg sistergő, süvítő szél eljövetelekor a reménynek: bár piros az alja, de fölötte mindig kék az ég.