MUN SE–BUDATÉTÉNY 2–2 » Hiába dönthetett önmaga sorsáról a 89. percig egygólos előnyben lévő házigazda a szezon utolsó fővárosi II. osztályú összecsapásán, miután a „látogatók” részéről Bodnár Roland a 90. minutumban betalált, elúszott a pályaválasztó bajnoki címe, így több győzelmének köszönhetően a Pestszentimre végzett az élen.
A koronavírus-járvány mindent átírt. Csókcsatákkal megspékelt randevúk mellett meccsek maradtak el, így nem a legideálisabb módon dőlt el a bajnoki cím sorsa a BLSZ II. osztályában. Ugyanis a szezon utolsó találkozójára, a 17. fordulóból elhalasztott összecsapásra június 10-én, csütörtök este Budatétényben került sor úgy, hogy a pontvadászat többi résztvevő csapatának labdarúgói halászlevet kanalaztak a naplementében vagy pisztácia-csokoládé-vanília kombinációjú, mag nélküli meggyel díszített, édes tölcsérbe helyezett fagylaltkülönlegességet nyaltak a Margitszigeten.
A képlet egyértelmű volt: ha nyer a MUN SE a Budatétény ellen, megelőzi a Mészáros Dániel által trenírozott Pestszentimrét, amely évadbeli utolsó fellépésén nem érdemtelenül szenvedett 3–1-es vereséget hazai környezetben a játékoskerete alapján NB III-as erősségű TFSE-től. Meglehet, a fenti tények ismeretében sokan előre odaadták volna az aranymedáliákat a hétközi meccs pályaválasztójának, csakhogy a látogatóként is otthon lévő Budatétény már az elsőm tíz perc végén előnybe került és a MUN SE csupán a szünet előtt nem sokkal egalizált. Az elsőségre hajtó Szigeti Attiláék a folytatásban is mindent megtettek a sikerért, és bár Karvalics Bence 11-esével az utolsó negyedórán belül fordítottak, a hajrában mégsem tudták érvényre juttatni nemcsak a nagyobb tudást, hanem a lélektani előnnyel sem éltek. A véghajrában megtörtént az, amire csak kevesen számítottak, egalizált a ’Tétény, aminek köszönhetően egyrészt a tizenharmadik helyett a tizenkettedik pozícióban zártak Szikes Péterék, másrészt a MUN SE maradt a második, miután a pontazonosság (66) a Pestszentimrének kedvezett, lévén Mészáros Dániel gárdája húsz alkalommal hagyta el győztesen a pályát, miközben Bíró Józsefék csak tizenkilencszer nyertek.
Hogy igazságos játék-e a futball, arról megoszlanak a vélemények, egy biztos: az egymás elleni eredményeket tekintve is egálban vannak a felek, lévén tavaly novemberben a MUN nyert 2–0-ra a Pestszentimre ellen, míg idén májusban éppen fordítva történt. Aligha túlzás: a bajnoki címet mindkét gárda megérdemelte volna – nem is szólva a 64 egységet bezsebelő, így végül bronzérmesként záró TFSE-ről –, ám fájdalom: csak egy nyerhetett.
EGYKORI FINÁNCOK CSATÁJA | A MUN SE oldalán Feil Máté, Karvalics Bence, Bíró József, Meggyes Balázs és Szigeti Attila, míg a Budatétény részéről Szikes Péter alkotta a Pénzügyőr-kontingenst. Miután utóbbi Bíró „Öcsi” Józseffel, Meggyes Balázzsal és Szigeti Attilával is együtt futballozott közel egy évtizede, egyesek akár azt is hihették, megbeszélik és lezsírozzák egymás között az évad utolsó meccsét. Csakhogy a két alakulat keretét vérbeli sportemberek alkotják, így szó sem lehetett előre lefixált eredményről. De induljunk ki a tényekből: a „mindenkinek jó az iksz”-tétel ezúttal nem állta meg a helyét, csak a két csapat a sportszerűség játékterén. Meglehet, a közeljövőt tekintve nincs különösebb jelentősége a csütörtöki kilencven percnek – értse ezt úgy a Tisztelt Olvasó, ha a következő szezonban ismét lesz hasonló párosítás, de már egy ligával feljebb –, hosszabb távon viszont mégis: jó hinni abban, hogy van, ahol nem csupán üres szólamú propagandakiadványokban létezik a fair play fogalma.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: