TAKSONY » Miközben az NB III, Közép-csoportjába besorolt gárda a téli változásoknak köszönhetően zuhanórepülésbe kezdett és már biztos kieső, jó esély kínálkozik arra, hogy a helyiek második számú, jelenleg sereghajtó alakulata a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában ugyanezt megcselekedje.
Mi van veled, Taksony? De talán még ennél is fontosabb kérdés, hogy mi lesz vele? Miután a tél folyamán égszakadás-földindulás következett be a helyi futballéletben – az addigi mecénás, Andrásik Sándor visszatért korábbi sikerei színhelyére, Dunaharasztiba, ám nem tette egyedül, hiszen vele tartott a taksonyi egylet színe-java –, várható volt, hogy előbb vagy utóbb – az előzmények tükrében inkább előbb… – kipukkad a lufi. Bár afféle tűzoltás gyanánt áprilisban csatlakozott a kerethez a kapus Horváth Damos és a májusban villámigazolással megszerzett Sámson Zoltán – akinek a neve nagypályán az akkoriban az Oroszi Sándor által felkészített Veresegyház színeiből lehet ismerős –, a tapasztalatnak híján nem lévő, élvonalat is megjárt Cseri Gergőt, illetve Torkos Attilát leszámítva kiélezett csatákban edződő, az ehhez társuló NB-s szintű rutinnal felvértezett labdarúgóból több nem található az állományban. Gyakorlatilag vágóhídra küldték az alakulatot, hiszen az idén lejátszott tizenöt bajnokija egyikén sem nyert, mi több, pontot is csak kettőt szerzett, éspedig márciusban a Szegedi VSE (1–1), míg áprilisban a Csank János által felügyelt Vác (2–2) ellen – mindannyiszor pályaválasztóként, a Dunaharaszti sporttelepén. Ráadásul az utóbbi időszakban, mint a játékvezetők által támogatott, kiválóságokkal teletűzdelt kézilabdacsapat, sorra kapta a heteseket a Taksony, hiszen Kőrösladányban (7–1), Kecskeméten (7–0) és „otthon” a Kozármislennyel szemben (0–7) sem fejtett ki különösebb ellenállást a mostohasorsra kárhoztatott brigád, és azt se feledjük, hogy április közepén a Budapest Honvéd II.-MFA szintúgy 7–0-ra győzött a Pest megyeiek ellen.
Bármennyire is hihetetlen, az „egy” és a „kettő” másolta egymást a hétvégén, hiszen míg a (papíron még) harmadosztályú együttes vasárnap délelőtt az NB III, Közép-csoport utolsó előtti, 37. fordulójában 6–0-ra kapott ki a Ferencváros II. népligeti edzőbázisán, addig a „fakó” a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 25. játéknapján szintúgy 6–0-s vereséget szenvedett a Kecskeméti József által remekül összerakott, az elmúlt évek után rendkívül eredményesen futballozó Aranyszarvas-Tápiószentmárton otthonában. A két taksonyi társaság között mindössze annyi a különbség, hogy a második számú alakulatnak van némi esélye a megkapaszkodásra, még ha minimális is. A Pállinger Péter irányította 14 pontos sereghajtót hat egységgel előzi meg a Kaszás Attila trenírozta Tárnok, héttel az egy meccsel kevesebbet játszó, Fehér Szilárd gardírozta Tápiószele és kilenccel az a Rakita Gábor felkészítette Péteri, amellyel éppen május utolsó szombatján találkoznak hazai környezetben Hégner Zoltánék, júniusban pedig sorrendben a Szigethalom (idegenben), a Bugyi (otthon) és a Tápiószele (idegenben) következik. Egyébként pedig, ha már a rutinos, a jelenlegi szezonban több gonddal is küszködő hátvédnél tartunk: amennyiben lenne tizenegy Hégnere a Taksony II.-nek, bizonyosan meg kellene fordítani a tabellát – értsd: nem a kiesés ellen harcolna, hanem a bajnoki címért lenne versenyben a csapat –, de a sok nagy csatát megélt labdarúgóból csak egy van. És ami a Taksony II. számára még rosszabb: esélyből sincs sokkal több.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: