Május 17-én, hétfőn 15 órakor Tápiószentmártonban kísérik utolsó útjára a másfél héttel ezelőtt tragikus körülmények között, 20 esztendős korában elhunyt Laczkó Georginát, az Aranyszarvas SE és a Ceglédi Vasutas egykori labdarúgóját, aki az elmúlt időszakban játékvezetőként tevékenykedett. Két egykori egyesülete győzelemmel adózott az emlékének, ugyanis amíg szombaton a tápiószentmártoniak felnőtt gárdája a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 25. fordulójában 3–0-s sikert aratott Tárnokon, addig vasárnap este az NB III, Keleti csoport 36. fordulójában az elhunyt fivérét, Laczkó Milánt a 60. perctől a soraiban tudó CVSE hazai környezetben 3–1-re nyert a Sényő ellen.
Hé, Te, ott fenn! Látod, mit tettél? Az április még násztáncot járt a májussal, amikor az a rémisztő baleset megtörtént. Az ilyen-olyan hírműsorok felkavaró felvételeket mutattak arról a csütörtöki tragédiáról Nagykáta és Tápióbicske között, és miközben a fáradt tekintetű, helyszínre kivezényelt, hivatalos hangot megütő szóvivő motyogott valamit a maszkja alatt, a kamera újra és újra az autóból lett roncsra fókuszált, aminek sem eleje, sem teteje nem maradt – miközben egy életnek lett vége.
Könnyű Neked, aki ezt az egészet páholyból követi, pedig hidd csak el, nem vagyok egyedül, amikor azt kérdezem: hol voltál akkor? Hol voltál, amikor segítened kellett volna, megmenteni, kórházban tartani, még ha hosszú hónapokig tart is, de felépíteni és újra erőt adni egy ifjú teremtésnek, miközben ezrek imája nem maradt el? És hol vagy most, amikor egy família, a Tápiószentmártonban és Cegléden is jól ismert, közkedvelt család háza borult viharos gyorsasággal gyászba?
Mivel biztatod az Apát, aki mindig határtalan szeretettel beszélt a Feleségéről és a Gyermekeiről? Aki a labdarúgóként sokra hivatott Fiáról büszkén mesélte, ha éppen nem tud ott lenni az aktuális meccsén, a Felesége és a lánya felül a lelátóra vagy nekidől a korlátnak és szurkol a kifogástalan technikával megáldott Milánnak. Mit mondasz, mit üzensz, mit sugallsz neki? Hogy majd jobb lesz, hogy a sportmúlt majd segít feldolgozni a feldolgozhatatlant?
És mondd csak, mivel biztatod az Anyát, aki a Családnak mindent, de tényleg mindent megadott, hogy a tagjai a tanulás és a munka mellett hódolhassanak a szenvedélyüknek, legyen szó futballról vagy játékvezetésről? Mivel vigasztalod a Nőt, akinek már nem lesz kivel mennie hétvégi csajos program gyanánt a Ceglédi Vasutas NB III-as bajnokijaira, a kínzó hétköznapokról nem is szólva? Mert számukra nemcsak a futball örök, május hatodika óta a gyász is. A legnagyobb kudarc után már nem a zajos futballpálya nyújthat számukra kapaszkodót, hanem a lélekromboló temető csendje. Messze mindentől – legtávolabb az élettől.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: