Jó kérdés persze, mi számít jó eredménynek? A Taksony alig félóra játék után 1–1-re állt, és bár ahogy az életben, úgy a futballban sincs „ha”, mégis, amennyiben remizik a Pest megyei egylet, vajon előrébb tartana? A válasz: aligha. Merthogy a forduló előtt a vendéglátónak 33, míg az érkezőnek 32 pont állt a neve mögött, és mert az előbbi a tizenhetedik, míg utóbbi a tizennyolcadik pozícióban tanyázik, maradjunk annyiban, a súlyos kudarc után nemhogy nem könnyű szituációba került a Taksony, hanem nagyon nehéz helyzetbe.
Az áprilisban leigazolt győri nevelésű, később a Ferencváros utánpótlásában, valamint a III. Kerületi TVE-ben és a Kaposvölgyében is védő, a későbbiekben Angliában légióskodó Horváth Damos ezen a bajnokin állt először tétmérkőzésen a Taksony kapujában – szó se róla, emlékezetesre sikeredett a debütálása. És bár a csapat tagja az Újpesten, illetve a REAC-ban is futballozó egykori NB I-es labdarúgó, Cseri Gergő, illetve a Dunaharaszti MTK-t is megjáró Torkos Attila, a triót leszámítva nincs olyasféle rutin a társulatban, ami az esetleges ki-ki meccseken a javára billentené a mérleg nyelvét. Merthogy négy körrel a szezon zárása előtt hat egység a hátránya a tizenötödik Dunaújvárossal szemben, márpedig reálisan nézve a hátralévő meccsek nem sok esélyt kínálnak a tabellán való feljebb kapaszkodásra. Sorrendben a bajnoki címre hajtó Kecskemét (idegenben), a Kozármisleny (pályaválasztóként – Dunaharasztiban…), a Ferencváros II. (idegenben) és a kiszámíthatatlan Paks II. (pályaválasztóként) vár a zöld-fehérekre. Úgy tűnik, ebből bizony kiesés lesz…