TÁRNOK » Csak Andrási Zoltán van előtte a sorban. A Bugyi edzője után azonban Kaszás Attila következik, lévén a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő helyi társulat kispadján Szimandl Gábort váltva 2015 szeptemberének első hétvégéjén foglalt helyet először. Azóta nem csupán az egykori kapus, de a tárnoki együttes is megjárta a mennyet és a poklot. Miután a csoporton belül gyakorlatilag az egyetlen valódi amatőr alapon működő társulatról beszélünk, semmi meglepő nincs abban, ha az osztályváltás elkerülése esetükben a maximumot jelentené.
– Hogy alakul a széria? Vereség, vereség, győzelem. Aztán vereség, vereség, vereség, győzelem. Az újabb tavaszi etapot tekintve két vereségnél tartanak, hiszen a volt NB I-es labdarúgókkal teletűzdelt Ráckeve otthonában 5–0-ra, míg legutóbb az Iszák Gábor által felkészített, helyi ifjaktól hemzsegő Dabas II.-től 4–1-re kaptak ki.
– Reméljük, győzelemmel folytatódik a sorozat – felelte a 39 esztendős Kaszás Attila, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában eddig húsz bajnokin tizenhét pontot gyűjtő, a tabella 13. pozíciójában állomásozó Tárnok egykori kapusa, jelenlegi vezetőedzője. – Minden mérkőzésre úgy készülünk, hogy nyerni szeretnénk, ezúttal sem lesz ez másként a Taksony II. ellen. Ez ráadásul különösen fontos csata számunkra, hiszen egy mögöttünk lévő ellenféllel vívjuk majd meg.
– Ha az utóbbi két meccsből indulunk ki, egy labdarúgóként magasabb osztályt megjárt trénernek melyik a fájóbb kudarc? Amikor a képzettebb futballistákkal rendelkező riválisnak kijön a lépés – hozzátéve, hogy ez a közelmúltban nem mindig volt így, lévén tavaly ősszel általános meglepetésre a Tárnok 2–1-es diadalt aratott a Ráckeve felett – vagy ha a fiatalos lendület parancsol megálljt csapata harci kedvének?
– Az a helyzet, hogy a vereséget nem lehet megszokni. Az mindig nagyon fáj, bárkitől is szenveded el, szóval ebből a szempontból nincs különbség. Más kérdés, hogy vannak olyan mérkőzések, amelyekben benne van a pontszerzés lehetősége. Nos, ha így kapsz ki, azt nehezebb feldolgozni.
– Sokan azt mondják, nem létezik „hatpontos” meccs. Ha ön szerint mégis, a Taksony II. elleni szombati összecsapásra rásüthető ez a jelző?
– Szerintem ez abszolút létező fogalom, és akkor is kifejezi a mérkőzés tétjét, amikor egyébként nem feltétlenül három pont a különbség két csapat között. Természetesen számunkra mindenképpen kulcsfontosságú a Taksony II. ellen mindhárom pont megszerzése, szóval igen, mondhatjuk, hogy ez egy „hatpontos” találkozó lesz!
– Reálisan nézve a Tárnoknak ebben a szezonban is a kiesés elkerüléséért kell hadakoznia?
– Abszolút ez a realitás. Talán a miénk az egyetlen olyan csapat a csoportunkban, ahol sem pályára lépési, sem pontpénz nincs, ennek megfelelően nem tudunk magasabb osztályt megjárt labdarúgókat igazolni. Így aztán maradnak a helyi kötődésű játékosaink, akik között persze akadnak olyanok, akik néhány évvel ezelőtt – szintén tárnoki színekben – még a megyei I. osztályban futballoztak, de ők már egyre kevesebben vannak. Ehhez csatlakoznak a saját nevelésű fiatalok, akik között szerencsére vannak egészen ügyesek is.
– Az életünket és persze a világot is behálózó koronavírus-járvány a szakmát tekintve mennyire írta át az elképzeléseit?
– Annyiban mindenképpen, hogy sok esetben a játékosaink hetekre dőlnek ki a vírus és annak szövődményei miatt. Azt gondolom, ez gyakorlatilag minden csapatnál szakmailag nehezen értékelhetővé teszi ezt az idényt, nem mi vagyunk ezzel egyedül így.
– Jelen állás szerint a Pereg áll az élen, de dobogón tanyázik az Örkény és az Aranyszarvas-Tápiószentmárton is. A saját bőrön érezve mit tapasztal, valóban ez a három társulat emelkedik ki a mezőnyből?
– Alapvetően azt gondolom, hogy igen, de én még ide sorolnám a Dabas II. és a Halásztelek csapatát is. Őket szintén a jól és taktikusan futballozó gárdák közé sorolom. Nekem egyébként a tápiószentmártoniak ellen volt egyedül az a benyomásom, hogy kilencven percen keresztül lefutballoztak minket. Igaz, hogy az nekünk is egy különösen gyenge mérkőzésünk volt, de természetesen ez is az ő dicséretük a mi kritikánk mellett.
– Talán nem túlzás azt állítani, hogy a gárda remek képességű rutinos hátvédje, Veszeli Tibor nagyon hiányzik az alakulatából, ám a labdarúgó súlyos sérülése után még csupán lábadozik. Mit gondol, mikor térhet vissza a társak és a tárnoki szurkolók örömére?
– A csapatkapitányunk természetesen nagyon hiányzik az öltözőből és a pályáról egyaránt. Már elkezdte a labdás edzést, de egyelőre csak egyénileg, szóval még nem látjuk pontosan, hogy mikor térhet vissza. Nem siettetjük, de reméljük, hogy mihamarabb újra bajnoki mérkőzésen is láthatjuk!
– Ha már drukkerekről esett szó: lelkes szurkolóból sosem elég, legyen szó NB I-ről vagy megyei szintről. Bár a tárnoki szimpatizánsok aligha hasonlíthatók össze a Liverpool ultráival, mégis, érzése szerint a jelenlegi évadban a hazai pályán vívott bajnokikon a kilátogatók hiánya nagyjából hány pontot „vett el” önöktől?
– Az biztos, hogy nagyon hiányoznak a szurkolók, de egyik csapatot sem segítik most, szóval nem gondolom, hogy érdemes lenne tippelnem, hány ponttal lehetne több, ha nézőink előtt játszanánk a hazai mérkőzéseket. Mindenesetre bízunk abban, hogy mielőbb visszatérhetnek a szurkolók a pálya mellé.
Egy sérülés krónikája » Ahogy arról a fenti interjúban is szó esett, a tárnoki gárda kapitányára, Veszeli Tiborra jó ideje nem számíthat Kaszás Attila vezetőedző és alakulata. A kitűnő labdarúgó tavaly júniusban így emlékezett vissza a néhány nappal korábban elszenvedett sérülésére: „Ahogy az lenni szokott, teljesen ártalmatlan szituáció… Mentem egy labdáért, nem is sprintben, ráléptem, fordultam vele vissza, nem volt benne kitekert, extra mozdulat, aztán egyszer csak éreztem egy erős fájdalmat. Olyan volt, mintha nekimentem volna valaminek vagy éppen megrúgtak volna, de ahogy elestem, néztem körbe és nem találtam magam körül semmit és senkit. Ami a lényeg: az Achillesem elszakadt. Azért is volt ijesztő ez az egész, mert a karantén ideje alatt is végeztem az edzéseket, jártam futni, erősítettem, és nem arról volt szó, hogy három hétig nem csináltam semmit. A csapattréningeken is nagyjából visszarázódtam, úgyhogy teljesen váratlanul ért, de még azon a héten vasárnap megműtöttek, ám arra nehéz volna mit mondani, hogy mikor térhetek vissza – legalább egy meccs erejéig.”
Maradjunk annyiban: remélhetőleg nem csupán egy mérkőzés lesz ebből, hanem sokkal több, hiszen nemcsak a szakmai stáb, hanem a társak is visszavárják!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: