TÖKÖL–VECSÉS 2–6 » Nagyszerű sportemberek alkotják a nehéz helyzetben lévő, az elsőségre hajtó látogatóval versenyre kelni nem tudó házigazda keretét: a Pest megyei I. osztály 23. fordulójában két, tapasztalatnak híján nem lévő labdarúgót küldhetett csatába a korábbi élvonalbeli hátvéd, Mészáros Attila vezetőedző.
Találós kérdés: ha Halász „Mínusz” Ferenc 52 évesen a 62. percben Fekete Gábort váltja, míg Kis Csaba 48 esztendősen a 82. minutumban a találkozó során duplázó Galambos Gábor helyére érkezik, melyikük lesz fáradtabb a kilencvenedik perc után? A válasz: biztos, hogy nem a rutinos kettős, mert felőlük akár 120-as tempóra is válthattak volna a csapatok.
Egyikük a tapasztalattal kapcsolatban így vélekedett idestova két és fél esztendővel ezelőtt: „Nekem jó érzés, hogy 50 évesen így fel tudom venni a versenyt a fiatalokkal, jó erőben érzem magam, jó egészségnek örvendek, egyben vagyok. Remek a közeg, gyermekkorom óta csinálom, és amíg motivál, jól megvagyok a bőrömben, miért hagyjam abba? Addig csinálom, amíg csel nélkül nem futnak el mellettem. Ha nem tudok utána rohanni, akkor gond van. Nyilvánvaló, hogy egy idősebb játékos sokkal tapasztaltabb, mint egy ifjú titán, ez az élet rendje. Márpedig ha fizikálisan nem jobbak nálam, a többi részével már nehéz felvenni a versenyt.”
Halász Ferenc mondta mindezt, és még ennél is többet, márpedig aki ismeri, pontosan tudja, hogy – és ezt a lehető legpozitívabban írjuk – „Mínusz” egy beszélgetés során olyan, mint a pályán: ha elkapja a fonalat, nehéz „lelőni”.
Mészáros Attila, a kiesés rémétől fenyegetett, jelen állás szerint igencsak szűk kerettel dolgozó Tököl fiatal, szépreményű trénere alighanem örül annak, hogy ilyen karakteres egyéniségei vannak, mint Halász Ferenc vagy éppen a szintén örökifjú Kis Csaba. Örül, mert ők valahogy – és ezt nem a helyi alakulatra, hanem általánosságban értjük – nem tűnnek el, nem sértődnek meg, nekik nincs fontosabb a futballnál, azaz amikor igazán szükség van rájuk, a tudásukra, a tapasztalatukra, a meglátásukra, ott vannak, csatasorba állnak, csinálják. Kevés az a kalapszám, amennyi fejfedő lengetése elegendő volna annak kifejezésére, mennyire értékes tagjai ők a futballtársadalomnak még akkor is, ha ez pénzben nem kifejezhető. Lévén az, amit az ember otthonról hoz, nem kerül semmibe, mégis rengeteget ér.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: