Csepeli szempontból bő másfél hét múlva persze a szomorúság csendjét vidám csatakiáltás válthatja fel, amihez csak két feltételnek kell teljesülnie: le kell győzni a rákospalotaiakat hazai környezetben, majd a listavezető Kelent – a saját pályáján. Amennyiben a kék-pirosak csupán egyetlen pontot zsebelnek be, már szebb a tavaszuk, mint az őszük, és ez nem vicc, tudniillik tavaly év végén a Budai II László Stadionban 0–1-es félidőt követően 3–2-re nyert a REAC (gólszerző: Kaszala Patrik, Dani Zoltán, Ancsin Krisztián, illetve Mészáros László, Németh Zoltán), míg a kelenvölgyiek 2–1-es diadalt (gólszerző: Tímári Norman 2, illetve Takács László) arattak a Béke téren.
Némi pátosszal élve a jövő hét végéig eldől Teplán Jánosék sorsa – bizony a mostani szituáció olyan, mint a legendás kétkerekű Csepel: hajtani kell –, mert ha kettőből kettőt nyernek Bencze Mártonék, akkor utána élhetnek, mint Marci Hevesen, hiszen ismét jó esély kínálkozik a bajnoki arany megszerzésére. Ám ha már az előttünk álló víkenden botlanak, akkor a Dolly Roll korabeli slágere, az Ábrándos szép napok aligha bömböl a hangszórókból. REAC-diadal esetén persze szólhat a cifra Palota, de a bajnoki bronzhoz a jelenlegi harmadik Pénzügyőrnek néhányszor botlania kellene, miközben Dinka Balázs egylete hozza a saját meccseit, lévén a „fináncok” azonos mérkőzésszámmal, négy ponttal többet szerezve állnak megérdemelten a dobogó harmadik fokán. És ha már harmadik fok, ez az, amire a „négyek társasága” a szezon elején annyira vágyott, ám az NB III-as szereplés kivívása végül csak egyiküknek sikerülhet. Pestiesen, vagy inkább festőiesen szólva: messze még a Majális…