BUDAPEST » Életének ötvenötödik évében, a koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében elhunyt Isa Gábor, a Honvéd, az Építők és a BKV Előre egykori labdarúgója, a Vasas Kubala Akadémia korábbi trénere, aki az elmúlt esztendőkben a Magyar Futball Akadémia U15-ös csapatának volt az edzője.
Mindig azt figyeltem, megvan-e a tűz, az a bizonyos szenvedély, a mindenen átívelő akarat, a külvilág számára is érzékelhető fanatizmus, az edzői profizmust gomb nélkül szabályozó belső motiváció? Edzője válogatja, mindenesetre találkoztunk olyan Vasas–Honvéd ifimeccsen, amelyen még a piros-kékeket irányítottad, és ha nem úgy sikerült egy lőtt passz, egy tért ölelő átadás, egy szerelési kísérlet, már mondtad is nekik a magadét.
Sokszor irigyeltelek. Néztem, ahogy ültél, majd felpattantál a kispadról, miközben a lefújás után is ugyanolyan átéléssel beszéltél meg nem adott gólról, kihagyott tizenegyesről vagy a számtalan elbaltázott ziccerről, mint ahogy látta azt a többtucatnyi érdeklődő szülőstül, nagybácsistul, kiskutyástul, barátnőstül. Még akkor is lobogott benned a tűz, miközben pontosan tudtad, hogy az utánpótlás szintjén még nem feltétlenül a végeredmény a legfontosabb.
Régen találkoztunk, és félő, hogy már nem is fogunk. Aggódva figyeltem a híreket, hogy ez az ördögi találmány magához ragadt és egyszerűen nem enged a szorításból. Ez volt az a mérkőzés, amelyet nem nyerhetett meg fürtös hajú fedezet vagy agyonszoláriumozott langaléta csatár, egyedül maradtál a vírussal. Hiszem, hogy megvolt a belső motivációd, a túlélési ösztön, a határtalan akarat, és bár olykor jónak tűnhetett egy Győrben vagy Zalaegerszegen kibrusztolt remi, a fehér valóságba beékelődött lélegeztetőgép nem ismeri a döntetlen fogalmát. Vagy nyersz – vagy veszítesz. Mi vesztettünk…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: