Olyan korán kezdődött a harmadosztályú pontvadászat, hogy a fővárosiak számára a sikerkorszak tavaly augusztusban véget is ért. A „napos oldal” ugyanis augusztusban köszöntötte a zuglói labdarúgókat, akik a korábban Csepelen remek munkát végző Gabala Krisztián irányításával ezen időszak alatt összesen háromszor remiztek és négyszer nyertek. A sors fintoraként az akkori veretlenség utolsó fejezete szintúgy az FC Hatvanhoz kapcsolódott, hiszen a Szőnyi úton elért 5–0-s fővárosi duhajkodás után következett az 5–0-s kijózanodás, merthogy amennyit a Heves megyeieknek lőttek, annyit kaptak Füzesgyarmaton. Fontos megjegyezni, hogy mindez csupán a fordulók sorrendjét tekintve igaz, lévén ez utóbbi derbit október idusán vívta a BVSC, hiszen időrendi sorrendben Pintér Nikolaszék a Gyöngyössel végeztek hazai környezetben 2–2-re, ezt követően következett a Jászberény elleni 3–2-es kudarc. Bárhonnan is nézzük, a XIV. kerületiek előbbre léptek, lévén immár Céró Bálinttal a kispadon a legutóbbi nyolc bajnokijukat egyaránt megnyerték Horváth Gáborék, ami még akkor is megsüvegelendő teljesítmény, ha hozzátesszük, ötször is vendéglátóként örülhettek a három pontnak.
„Ameddig tart a bizalom, ameddig tud ez az egész működni, szóval ha egy meccs, akkor egy meccs, ha három mérkőzés, akkor három, amennyiben hat, akkor hat, és ha az idény végéig, akkor addig, mindenesetre ajándéknak tekintem azt a sanszot, amit kaptam.”
A fenti mondatok Céró Bálint szájából hangzottak el, aki tavaly novemberben nyilatkozta a fentieket, miután a Ceglédi Vasutas elleni, idegenbeli „nyitómeccse” 2–1-es diadallal ért véget. A fiatal tréner (és persze társulatának) jó sorozata azonban jelenleg is tart. Erre mondják: rászolgált a bizalomra. Olyannyira, hogy még az is meglehet, a Szőnyi útiak maholnap átkeresztelik az 1982-ig létező Hungária együttes egyik legismertebb dalát: Céró báró.