DEBRECEN » Különböző okok miatt, de 2019 decemberében Cegléden, idén júniusban pedig a DEAC-nál került meglehetősen furcsa szituációba Schőn László. Az edző a CVSE-nél és az egyetemistáknál is remek munkát végzett, ám mindkét együttestől idejekorán távoznia kellett.
– Mit rontott el?
– Nem hiszem, hogy elrontottam volna bármit is – vágta rá határozottan Schőn László, az NB III, Keleti csoportjában az élen záró Debreceni EAC immár csak volt 45 esztendős edzője. – Januárban kerültem a csapat élére, a télen végigcsináltunk egy nyolchetes felkészülést, miközben másodikként fordult a gárda a tavaszi idényre. Mindenképpen a feljutás volt a cél, de ha nem sikerült volna, a vezetőség elmondása szerint jövőre ugyanúgy folytatása következik, mivel másfél éves megbízatásom volt. Egy mérkőzést tudtunk játszani a Hatvannal, amit megnyertünk és az élre ugrottunk a Füzesgyarmat botlásai miatt. Aztán jött a koronavírus-járvány, majd májusban lezárták a bajnokságot, és mivel mi álltunk az első helyen, az MLSZ határozata értelmében a Debreceni EAC kivívta az NB II-be jutást.
– Az égvilágon semmi nem történt a bajnokság szüneteltetése közben?
– A járvány miatt négy hetet készült úgymond home office-ban, mégis szigorú ellenőrzés mellett a társaság. Április közepén visszajött mindenki Debrecenbe, és a vírustesztek elvégzése után elkezdtük a kiscsoportos tréningeket, öt hétig csináltuk is becsülettel.
– A hírek szerint a klub helyi trénert szeretett volna a kispadra ültetni. Sokáig Kondás Elemér nevét rebesgették, ám mert az élvonalbeli Debreceni VSC nem az elvárások szerint szerepelt és közel került a kieséshez, Vitelki Zoltán helyére a korábbi sikeredző került a Loki élére, az más kérdés, hogy vele is kiesett a piros-fehér egylet. Így történhetett, hogy végül Balogh Pál váltotta önt, aki éppenséggel annyira helyi, mint én törökbálinti – konkrétan ugyanis szolnoki… Erről mi a véleménye?
– Nézze, nekünk, edzőknek ezzel együtt kell élnünk. Tiszta lelkiismerettel jövök el, csakúgy, mint korábban Ceglédről, vagy mint annak idején Tatabányáról. Dolgozni szeretnék és megmutatni, ki és mi vagyok. Mivel a DEAC velem kapcsolatban semmit nem közölt, még azt sem, hogy „köszönjük szépen az eddigieket Schőn Lászlónak”, ebből következően gondolhatom azt, a futballtársadalom jelentős része talán nem is tudja, hogy eljöttem. Mindenesetre köszönöm a lehetőséget, nagy megtiszteltetés, hogy gondoltak rám Debrecenben, és bár nem velem képzelték el a továbbiakat, remélem, mihamarabb folytatni tudom a pályafutásomat.
– A 2020-as esztendeje eddig nem a legjobban alakult. Talált, süllyedt?
– Nem feltétlenül érzem ezt, mert nem tudom, mi fog történni. Minden azért van úgy, ahogy, mert úgy kell lennie. Talán végig kell járnom ezt az utat, de nem élem meg negatívan. Borzasztó jól éreztem magam Cegléden, ahogy Debrecenben is, rajtam kívül álló okok miatt kellett eljönnöm ezektől az egyesületektől, mert nem én generáltam azt, ami miatt váltani szerettek volna. Ha konkrétan Debrecent nézzük, igazság szerint meg sem tudtam mutatni ki vagyok én. Sem szakmailag, sem emberileg, hiszen az lett volna a lényeges, amikor belépünk és visszarázódunk a bajnokságba, lévén a csapat is ott ismert volna meg engem. Végigdolgoztam a srácokkal nyolc hetet, a labdarúgóknak nyilván megvolt a véleménye, kaptak valamit vagy sem, de ez csak a bajnokságra lehetett volna hatással. Ha sikeresek és eredményesek vagyunk, a játékos is azt mondja, hosszú volt a felkészülés, de megérte, ám ha negatívan csapódik le és elbukunk, reagálhattak volna úgy a vezetők, hogy az edző hibázott, mert semmi nem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. Tulajdonképpen semmi nem történt, mert nem kapott belőlem senki semmit, nem ismerhettük meg egymást kölcsönösen.
– Az előző állomáshelyén ellenben igen.
– Cegléden más volt, mert felépítettünk egy csapatot szinte a nulláról. Eredmény is volt, valamint adódott lehetőségem bizonyítani az őszi idényben. Az a különbség a két, általam trenírozott csapat között, hogy a Vasutasnál be tudtam bizonyítani fél évig, hogy azok az elképzelések, amiket szerettem volna megvalósítani azzal a játékosállománnyal, eredményre vezetett. Debrecenben viszont nem is tudtam megmutatni, mert volt egy meccs, amit sikerrel vettünk, és amivel odakerültünk az első helyre, ennek köszönhetően tudott az alakulat egy osztállyal feljebb lépni, ami természetesen nem csupán az én érdemem, mert Kondás Elemér óriási munkát végzett az ezt megelőző félévben. Alakulhatott volna ez teljesen máshogy is, de ha a tényeket nézzük, az én kezem alatt jutott fel a csapat a másodosztályba, tehát kvázi eredményes voltam. Sokan meg is vicceltek ezzel, mert már kaptam a zrikát, hogy beírtam magam a Guinness Rekordok Könyvébe, mivel egy győztes mérkőzéssel bajnokságot tudtam nyerni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: