Egykori Vasas-futballisták Ráckevén: korábbi válogatott csatár is a VAFC-ban folytatja

RÁCKEVE » A jelek szerint egyértelmű céllal vág neki a következő évadnak a legutóbbi szezonban a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában tizenkilenc fordulót követően harminckét ponttal a nyolcadik helyen záró, Szanyó Tibor által irányított helyi VAFC.

Kenesei Krisztiánt aligha kell bárkinek bemutatni, ugyanis az élvonalbeli MTK-ban 19 esztendősen berobbanó támadó 29-szeres válogatottságig vitte, idehaza az élvonalbeli társulatok közül megfordult a Győri ETO-ban, Zalaegerszegen, a Vasasban, Pápán és Szombathelyen, valamint légióskodott Kínában és Olaszországban is. Jóllehet, a kitűnő alapképességekkel megáldott, immár 43 éves csatár az NB-s szintű futballtól hivatalosan visszavonult – legutóbb a Komárom VSE labdarúgója volt, ahol ugyanúgy Bozsik Péter volt az edzője, mint anno Zalaegerszegen.

Tavaly január közepén „Kenő” a karrierjével kapcsolatban az alábbiakat nyilatkozta ezen sorok írójának: „Mindegyik bajnokink után azt érzem, hogy elfáradok, ami szerintem tök normális, főleg ebben a korban, de ha valaki jó iramot megy, kihajtja magát, még fiatalon is természetes. Régebben mindig az a hír járta rólam, lazsálok, és mindig annyit adok, amennyi éppen kell. Nyilván lehetséges, hogy voltak, akik így látták kívülről a produkciómat, de erre én rendszerint azt mondtam, mindig megtettem mindent a csapatért és azért, hogy jó teljesítményt nyújtsak. Hogy az én játékom nem volt annyira látványos, mint azoké, akik becsúsztak még csatár létükre is vagy halálra hajszolták a védőket, az lehet, viszont én kompenzáltam a saját játékstílusommal, azzal a fifikássággal és technikával, amit én tudok. Az őszi idényben lejátszottam tizennégy meccset, mindegyiken kezdő voltam, majdnem mindegyiken végig a pályán lehettem, ami azt jelenti, hogy egyrészt az edző, Bozsik Péter nyilván nagyon bízik bennem, ahogy a játékostársaim is, no meg másrészt azt is tükrözi, hogy jó erőben vagyok ennyi idősen is. Még bírom a tempót, de vannak olyan mérkőzések, amikor alig tudok lejönni a pályáról, vagy éppen itthon ide-oda üldögélek, mert úgy fáj a derekam. Ám ez velejárója a kornak, és annak, hogy még mindig a pályán vagyok.”

A ráckevei invitálás elfogadása azért sem számít különösebb meglepetésnek Kenesei Krisztián részéről, mert ürömi lakosként van kötődése Pest megyéhez.

Szintúgy kötődik a közép-magyarországi régióhoz Kiss Károly, hiszen annak idején Vecsésen sokan szerették a futballját. A balszélen gyakorlatilag minden poszton bevethető futballista Keneseihez hasonlóan szintén volt a Vasas labdarúgója, mint ahogy megfordult többek között Szolnokon, a REAC-ban, Szigetszentmiklóson és a BKV Előrénél is. Legutóbb – akárcsak „Kenő” – a Komárom VSE szerelésében lépett pályára.

Huszárik Zsolt neve szintén ismerősen csenghet az NB-s szintű futballt követőknek, ugyanis a karrierjét a szegedi Tisza Volánnál kezdő labdarúgó ifjúsági korúként az MTK-ban szerepelt, majd a szűkebb pátriájába visszatért, aztán megjárta Ausztriát, a Vasast, a REAC-ot, Dunaújvárost, Tatabányát, a Komárom VSE-t, Mosonmagyaróvárt, a III. Kerületi TVE-t, míg legutóbb a BKV Előrében játszott.