Különleges köszöntőre bukkant a Tisztelt Olvasó. Jóllehet, a legtöbben az (akkor még létező) Utánpótlás Futball 7 című hetilap vagy az általa alapított és gondozott upfoci.hu weboldal kapcsán a pályák széléről ismerhetik, valójában az újságírás csak egy szegmense a mai ünnepelt életművének, hiszen személyében tanárembert és a Magyar Labdarúgó Szövetség egykori munkatársát is tisztelhetjük. Kovács László június 21-én, azaz ma 70 esztendős – Isten éltesse sokáig!
Pierre Richard elismerően csettintett volna. A franciák népszerű gegmestere akkoriban persze nem járt hazánkban, nem köszöntötték díszvendégként a nem messze lévő elegáns belvárosi filmszínházban és nem csempészték ide-oda a hátsó kijáraton az autogram- és szelfivadászok rohama elől. A Curia utca negyedik emeletén sosem gyújtott rá arany Marlboróra vagy hosszú kék Multifilterre az élet, hogy füstölögve megpihenjen néhány percre, de akkor egy égből pottyant pillanatra megfagyott a levegő, pedig még csak annyira volt ősz, mint George Clooney hajkoronája. Csütörtök volt, jöttél a szokásos heti újságadagért, és már épp indultál volna, amikor kézilabda-rajongó kollégánk, András a saccperkábé tízkilós, böhöm monitort maga mögött hagyva hirtelen megkérdezte: „Laci, merre mész?”, mire a másodperc tört része alatt végigmérted és nyugodt hangon csak annyit mondtál neki: „Ellenkezőleg!”
Mindenki, aki ott volt, röhögött. A fanyar humor sosem állt tőled távol, pedig tudtál nagyon is komoly lenni. A szombat, és – ha rendeztek meccset – a vasárnap szent volt, már előre feljegyezted, hogy a kiemelt U19-ben a Fradi a Népligetben reggel kilenckor fogadja a Debrecent, aztán délben az U17-eseknél az Újpest a Cérna-pályán látja vendégül a Videotont, oda még átérsz, a következő héten pedig úgy alakítottad a programod, hogy az MTK–Győr mellett beleférjen a Vasas–Honvéd fővárosi derbi is. Megszámlálhatatlanul sok meccsen voltunk együtt, és mindig is imponált az a precizitás, amivel megáldott a Teremtő, és ami a tudósításaidban rendszerint visszaköszönt, hogy aszongya „a 27. percben baloldali ZTE-szöglet után Kádár Tamás tízméteres fejesét bravúrral védte a jobb felső sarok előtt Balikó Milán”, én meg néhány órával később ott tartottam, hogy a saját krikszkrakszos kézírásomat nem tudtam elolvasni, így a legtöbbször kénytelen voltam emlékezetből dolgozni.
Sajnáltam, amikor évekkel ezelőtt azt mondtad, nem folytatod az upfoci.hu-t, pedig sokáig az utánpótlásfutball egyetlen orgánumaként működött helyszíni beszámolókkal, edzői interjúkkal, értékelésekkel, és ma is azt állítom, ez a platform hiányzik a palettáról. Amikor egyszer rákérdeztem, azt felelted, majd írsz egy könyvet, amúgy meg éled a nyugdíjasok tartalmasan visszafogott, nyugdíjprémiummal és rezsiutalvánnyal kiegészített életét kevés stresszel, illetve szesszel. Mostanság valamikor alkalomadtán pedig ott kellene ülnünk a IX. kerületi bevásárlóközpontban, a szokott helyünkön, koccintás után szürcsölni a „meki” maki színre pingált kávézójának forró csokiját, de a COVID-19 felirattal a hátán az élet nevű pályán cikázó fedezet betette a kiskaput. Budafoki srácként, némi futballmúlttal persze kicselezted és ezzel mától büszkén hetvenkedhetsz. És ha valaki megkérdezné, hogy merre mész, mondd neki kimérten, hogy nem Hatvan, hanem hetvenegy felé…
Kommentek