A hétfő este elhunyt Nagy Richárdra szerda reggel gyertyagyújtással emlékeznek • A csapattárs és barát, Kertész Bence: „Még most is nehezen tudom felfogni, hogy ez megtörtént”

BUDAPEST » Nincs több remény: hiába ápolták lelkiismeretes egészségügyi dolgozók a János Kórház intenzív osztályán a közel másfél hete az I. kerületi Fő utca 25. egyik második emeleti lakásának ablakából kizuhanó Nagy Richárdot, az Érdi VSE 17 esztendős labdarúgójának szervezete május 18-án, hétfő este feladta a harcot.

Jobb napokon a csantavéri csocsóverseny csillogó szemű győztesének önfeledt ünneplése; a kambodzsai élvonalbeli bajnokság nyolcadik fordulójának gólösszefoglalója vagy a karanténbeli kedvesnek, Klotildnak Kehidakustányból küldött virtuális csók kerül a felületre, de a szombaton vágtató vasárnap, a szerdát szelő csütörtök vagy a hétfőt hidaló kedd nem ilyen nap. A közösségi oldalt gyászolók tömege árasztotta el, kérdőn, megtörten tekintve a hétfőn hirtelen fekete-fehérre váltó színes képre, amelyről egy tehetséges, életerős fiatalember néz vissza.

Az élet már messze jár, az erőre pedig azoknak lesz szükségük, akik maradtak. Közéjük tartozik a szintén szépreményű Kertész Bence, az Érdi VSE U19-es gárdájának egyre inkább meghatározó tagja, aki képtelen megérteni, feldolgozni és elfogadni azt, ami alig egy hét alatt lezajlott a fenekestül felforgatott világában.

„Ricsit négyéves korom óta ismerem, együtt kezdtük a focit és jelenleg is együtt futballoztunk – ment vissza az időben a 2019/2020-as szezonban kilenc U19-es bajnokin két találatig jutó, mindössze tizenhét esztendős Kertész Bence. – Egy csupa szív srác, aki mindig, hangsúlyozom, mindig nyerni akart, ahogy én is! Legyen az edzés, legyen az meccs vagy haveri foci, ő mindig! Az egymás elleni játékban is mindig meg akartuk verni a másikat. Kitartó, győztes típusú fiú, akire testvéremként tekintettem mindig. Még most is nehezen tudom felfogni, hogy ez megtörtént…”

Limperger Zsolt, az egyesület NB III-as, a Nyugati csoportban az élen végző alakulatának tapasztalt szakvezetője, a Ferencváros egykori 22-szeres válogatott kitűnősége még az elmúlt héten nyilatkozva kívánt kitartást a családtagoknak, de azt már akkor tudni lehetett, az orvostudomány jelenlegi állása szerint csodára lett volna szükség, hogy Nagy Richárd túlélje a tízméteres zuhanást. A csoda azoké, akik hisznek benne, de ez a mondat most megfakult, a múltba veszett. Nem úgy, mint Ricsi szelleme, ugyanis az Érdi VSE Ercsi úti sporttelepének bejáratánál május 20-án, szerda reggel nyolc órától gyertyagyújtással emlékeznek. A vihar után szélcsend költözik oda, ahol már elfogytak a szavak.