BUDAPEST » Május 1-jén, azaz ma ünnepli hatvanötödik születésnapját a nem csupán a magyar futball, hanem az egyetemes labdarúgás korszakos egyénisége, a korábbi 45-szörös válogatott legenda, az ezen fellépéseken 12-szer eredményes Törőcsik András. Az alábbiakban a BVSC, az Újpesti Dózsa, a francia Montpellier, a Volán SC és az MTK-VM egykori kiváló támadóját, a népszerű Kesét köszöntjük: Isten éltesse sokáig!

A papírrepülő

Magadra maradtál. Az általad teremtett, kelkáposzta-főzelék illatú lépcsőházból vezető, szűk folyosós, vasárnapi látogatókkal telített világodban. Éva, a nővéred már évek óta nem csacsacsát, hanem Canossát jár, és ha a Teremtőt a reggelire küldött fél stampedli után jókedvében találja, mindig felragyog az arca, ha azt látja, javul az állapotod, jó az étvágyad és van valami mondanivalód neki, a testvérhez, vagy Istvánhoz, a hű segítőhöz.

Visszazökkenni a hétköznapok mámorítónak beállított, ám rettenetes valóságába talán már Chéretlen Coelhóval vagy énképző központként, „Önző-védő Kft.” néven működő life coach-csal sem menne, nemhogy közönséges kuruzslóval vagy a vibráló-berregő Junoszty tévén keresztül kézrátétellel májműködést javító, epehólyagot tisztító sámán-táltos népi energiagyógyásszal.

Április 25-én volt egy éve, hogy ültünk jó néhányan a remek atmoszférájú újbudai sörözőben a nagyszerű és aprólékos munkát végző Dunai Ede könyvbemutatóján, ahol nem voltál, nem lehettél jelen, mégis minden rólad, a bálványról, a futballistenről szólt. Egyre-másra kerültek elő a vidám-szomorú történetek a meccseidről, a fel nem dolgozott traumádról, az italba fojtott bánatodról – az esendőségről, az életedről és a halhatatlanságodról. Talán nem is jut el hozzád az A4-es lapokra írt, papírrepülőként a lassan leszállópályaként üzemelő szobádban landoló szeretetcunami vagy a lila-fehérben pompázó kisméretű, vállmagasságból indított pöttyös gumilabda, ami mindazt a földi jót jelképezi, amit mi idekinn szabadságnak hívunk.

Tudod, Törő, az Újpest huszonkét év után ismét nem lesz bajnok (megint majd jövőre…), és a Liverpool sincs már a legjobbak között, legalábbis kiszállt a Bajnokok Ligája elnevezésű űrversenyből. De ha ott van melletted István, a hű segítőd, és az évtizedek múltán is kifogástalanul működő, fejed mellett tartott Szokol rádió valamelyik rég elfeledett, kvartyogó állomásán hallod felcsendülni a klub hidegrázós himnuszát, a You‘ll Never Walk Alone-t, ne kapcsoltasd el vele. Éld át újra, ahogy flikk-flakkozva, ázott cipővel és rázott csípővel táncolsz a pályán fülsüketítő hangorkánban, aztán a legendás Pipacs bárban enyhén visszafogott közönség asszisztálása mellett. Csakhogy időközben eltűnt a ködben a vibráló fény s elveszett a homályos hang. Magadra maradtál, pedig sosem vagy egyedül.