VÁRGESZTES » A tizenhárom bajnokin elért két találat nagyjából annyi, mintha valakinek ötvenhárom szelvénnyel játszva lenne ugyanennyije az ötös lottón, csakhogy Ténai Attila kényszerűségből, kapusból lett mezőnyjátékosként remekelt a Komárom-Esztergom megyei III. osztály, Déli csoportjának őszi idényében.
Tatabányáról indult, és ha úgy vesszük, nem került messzire a fővárosban több helyen is megforduló Ténai Attila, aki különleges fél szezonon van túl. Amíg korábban a csatárok fifikás mozdulatait fürkészte, ujjsérülése után újabban a rivális kapusainak mozgását tanulmányozhatta testközelből.
– Az egyik szebb volt, mint a másik? Mert az azért nem akármi még akkor sem, ha a megyei harmadosztályú Gesztes színeiben brillírozott, merthogy kapusként a bajnokságban kétszer is eredményes volt az ősszel úgy, hogy a mezőnyben futballozott.
– Kétszer sikerült betalálnom, ami nem sok, de pár assziszttal is tudtam szolgálni a csapattársaknak – felelte Ténai Attila. – Kicsit új szerepkör volt ez, de megbeszéltük a mesterrel, amíg nem vagyok benne biztos, hogy 100%-os az ujjam, addig kint, a mezőnyben tudok segíteni a csapatnak. Viszonylag hamar, már a harmadik fordulóban sikerült is beköszönnöm a Naszály kapujába 1–0-s vezetésnél, és így ezzel a góllal bebiztosítani a győzelmet. Aztán a második találat két fordulóval később már csak a kozmetikára volt elég a Bakonysárkány ellen, mert 6–3-ra maradtunk alul azon a meccsen, de rémlik, hogy elég szép gólt sikerült szerezném, ám csak emiatt maradt emlékezetes ez a meccs. Aztán jött az őszi utolsó forduló, ahol a Bokod csapatát fogadtuk, ami nálunk rangadónak számit. A találkozó előtt megbeszéltük, hogy újra beállok a kapuba majdnem fél év után. Megmondom őszintén, gyerekkorom óta nem izgultam úgy meccs előtt, mint akkor, de semmi probléma nem volt az ujjammal és jöttek is a bravúrok, a védések, így néhány perc után újra felszabadultan álltam a kapuba.
– Már megbocsásson, de mit keres a magyar futball hatodik vonalában?
– Sajnos nem sikerült teljesen jól a rehabilitációm, de így is volt pár lehetőségem magasabb osztályban játszani, de az edző és jó pár játékos is közel állt hozzám, meg persze családi kötödés miatt esett a választás a Várgesztes csapatára és a megyei harmadik vonalra.
– Vezet az út innen feljebb?
– Biztosan, mert kaptam a „megye-egyből” néhány ajánlatot a hír hallatán, hogy újra visszatértem a kapuba, de várok egyelőre, hátha lesz több kérőm még, mert szeretnék jól dönteni a karrierem szempontjából is.
– Korábban olyan NB III-as alakulatokban jutott szóhoz, mint az RKSK, a Diósd vagy a BKV Előre, nem is szólva az NB II-es Budaörsről. Ez a szint még hozható?
– Az NB III sokak szerint még elérhető lenne, sőt, talán még én is azt látom, de ahhoz nagyon sokat kell beletenni a melóba és nagyon sok meccset kell végigvédenem ahhoz, hogy minden a régi legyen.
– Bárhonnan is nézzük, az eddigi karrierje korántsem nevethető teljesnek. Ugye, nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, nincs kiegyezve a sorssal?
– Aki ismer, az tudja, hogy maximalista vagyok a pályán és azon kívül is, akár a megyei harmadosztályról, akár az NB II-ről van szó. Úgyhogy korántsem vagyok elégedett, de menni kell előre és csinálni, mert a munka úgyis meghozza a gyümölcsét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: