DABAS » Csak nézett, mint Rozi a moziban. A megköszönt munka után Erős Károly fűtetlen vetítőteremben érezhette magát, hiszen a Dermesztő hajsza címet viselő harmadosztályú akciófilm csak az FC Dabas számára ért véget happy enddel.
Ahogy az élet megy, úgy a film is forog tovább. Erős Károly már szó szerint a jövőre, az újpesti fiatalokra koncentrál, elvégre nem tehet mást, az FC Dabast pedig a továbbiakban – mint arról néhány nappal ezelőtt beszámoltunk – Szabó István irányítja.
– Győzelemmel búcsúzott? Már ha egyáltalán lejátszották azt a beharangozott edzőmeccset, elvégre néhány hete még az a hír járta, hogy december 11-én, szerdán este hatkor a fővárosban megmérkőzik egymással az FC Dabas és az Újpest II.
– Elmaradt, mert szakmailag nem láttam már értelmét, így lefújtuk, és szerintem mindenkinek jobb volt így – mondta a 48. születésnapját december 20-án ünneplő Erős Károly, az NB III, Közép-csoportjába besorolt FC Dabas az év utolsó hónapjában menesztett edzője, korábbi élvonalbeli futballista, aki az NB I-ben 402 alkalommal lépett pályára többek között a Vasas, a BVSC, az MTK és az Újpest színeiben.
– A „mindenkinek jobb volt így”-kitétel viszont aligha állja meg a helyét abból a szempontból, hogy az FC Dabasnál megköszönték a munkáját…
– 1997 óta edzősködöm, és még sehol nem fordult elő velem, hogy ilyen válás legyen. Megmondom őszintén, mellbe vágott, mert most ez nem volt benne a levegőben. Korábban, még a szezon elején megtörtént, hogy én kezdeményeztem, mondván, ha esetleg bennem látják a sikertelenség okát, akkor felállok a kispadról. Ehelyett felálltunk a padlóról együtt, a csapattal, mi több, a stábbal elkészítettük a terveket, hogy mit és hogyan akarunk, az előrelépés érdekében kit és hová kellene igazolnunk, min kéne változtatnunk. Ezekről kellett volna beszélnünk a vezetőkkel, ám megelőztek, és azt mondták, váltani szeretnének.
– Bár a kívülállók közül sokan azt gondolják, hogy Erős Károly olyan buldózer az életben, mint egykor a pályán, azaz kőfejű és kőszívű, de mivel régóta ismerjük egymást, tudom, hogy nem így van. Mindezt csak azért hozom szóba, hogy utólag visszagondolva a lelki tényezők miatt elképzelhető, jobb lett volna, ha akkor önként távozik? Elvégre összességében nagyszerű őszi szereplésen van túl a társaság, és tessék, mi lett a vége…
– Nem tudom… Ha annak idején úgy döntök, akkor meg lehet, azon bosszankodtam volna, hogy nem kellett volna otthagyni az FC Dabast. A mostani abból a szempontból volt nehéz, hogy erre most nem voltam felkészülve. Nem éreztem, hogy ez következik, meg sem fordult a fejemben, hogy ez benne lehet. Tudja, mindig azt mondom, hogy a magyar labdarúgásban nekem már nem lehet újat mutatni, hiszen már vagy harminc éve benne vagyok, és lám, mégiscsak lehet… Ez most ilyen szituáció volt, meg is viselt, mert azt gondolom, nagyon jó munkát végeztünk és üveghangon kihoztuk a maximumot a társaságból, amiért köszönet jár a csupa nagybetűs CSAPATNAK.
– Szűk kerettel, sok sérülttel, nem egy balszerencsés bajnokival, tehetséges, ám rutintalan fiatalokkal remek őszt produkáltak. Aki nem ezt látja, az vak, netán nem ismeri a mezőny tagjait.
– Az FC Dabas most azért hetedik, mert ezekből a gyerekekből kijött a maximum, amihez persze kellett, hogy kicsalogassuk belőlük. Amikor úgy hozta a sors, durván, ha pedig az kellett, akkor simogatással. Volt, hogy kiabálással, és előfordult, hogy halk szóval. Hála Istennek, kijött a teljesítmény, az pedig megnyugvás nekem, hogy nem szakmai indoka van a távozásomnak. Nem az történt, hogy 4–4–3-at akartam játszatni és eggyel több embert raktam föl, így vissza kell menni az általános iskolába, mert a számolással baj van, netán játékrendszeri ismeretekben hibáztam. Örülök, hogy szakmai részről nem voltam támadható, igaz, nem is lehettem, mert azt gondolom, az egy dolog, hogy ledokumentálok mindent papíron, de mivel polar system rendszerrel dolgoztunk, így nyoma van minden egyes edzésnek, bármikor vissza lehet nézni, az adott napon mit csináltunk és ki milyen teljesítményt tett le az asztalra. És ezzel nem lehet mit csinálni, mert száraz tények.
– Haragszik valakire?
– Dehogyis! Sőt, ezt a három és fél évet megköszönöm, mert a mai viszonyok között edzőként ennyi időt eltölteni egy helyen óriási dolog. Kaptam egy lehetőséget, ám úgy érzem, minden téren visszaadtam azt a bizalmat, amit megkaptam, ugyanakkor sosem szeretnék bezárni semmilyen kaput. Nem mondok semmi rosszat az FC Dabasra, egyrészt nem is mondhatok, másrészt az, hogy valamiért elváltunk – utólag már teljesen mindegy, mi miatt –, megtörtént, de mindig nyílik egy új kapu, viszont ezt azért sem szeretném bezárni, mert sosem lehet tudni, mit hoz az élet. Csak egy példa: Dabason Dajka Laci bá háromszor volt vezetőedző, éppen ezért én sem vetem el azt a lehetőséget, hogy trénerkedjek még itt. Ha azokat a dolgokat, amiket a mi stábunk szajkózott az előrelépés érdekében, és meg fogják húzni, még ha nem is az én égiszem alatt, de a klub szempontjából nagyon fontos lenne, hogy valóra váljanak, mert csak akkor beszélhetünk arról, hogy az FC Dabas előrelépett. Sok sikert kívánok az egyesületnek! Az élet megy tovább.
– Mindig Újpest, örök Újpest?
– Az nagyon jó dolog, hogy nem maradtam állás nélkül, mert azért van lakáshitel, meg aztán a magyar labdarúgásban sajnos nem lehetett annyi pénzt keresni, hogy húsz év profi pályafutás után most szivarozgassak és utazgassak, esetleg „csak” népszerűsítsem a futballt, hanem két állást kell vállalnom, hogy meg tudjak élni. És igen, mindig Újpest, örök Újpest, mert egyrészt sokat kaptam az egyesülettől akkor is, amikor bajban voltam, nem engedtek el. Fogták a kezem, hiszen tudták, hogy milyen ember vagyok, és azt gondolom, bizonyítottam is, hogy bármikor lehet rám számítani. Újabb feladatot kaptam azzal, hogy az U15-ös csapatot odaadták nekem. Ez a gárda nagyon nagy bajban volt és van, mert az I. osztályban számít a kiesés, pedig utánpótlásképzésről beszélünk. Az utolsó öt meccsen sikerült hét pontot összekaparni, ami nagyon jó. Minél többet szeretnék visszaadni ennek a klubnak, meg én aztán tudom, mi az, hogy Újpest. Még több feladatom lesz, de legalább nem kell majd annyit utazgatni, így még többet tudok beletenni a képzésbe. Bízom benne, ezáltal a gyerekek még jobban és többet tudnak fejlődni, hiszen a célunk közös.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: