Sikerekkel a háta mögött irigylésre méltó, már-már tökéletes élete van, madárcsicsergésre ébredős, tompán rajtoló nyugodt reggelekkel, egyre fényesebb hétköznapokkal. Legalábbis a külvilág ezt gondolja, csakhogy Szabó Zsuzsanna önhibáján kívül nagykanállal mert a tányérjába a sérülések feliratú Zsolnay porcelán levesestálból. Szabadulna a nyűgtől, megválna a kínzó közellenségtől, de egyszerűen nem megy.
„Teljesen azért nem szeretnék elszakadni a focitól, még a futsalt megpróbálom. Majd kiderül, mennyire bírom, de az biztos, hogy fogok még labdába rúgni, viszont a mindennapjaimat már nem a labdarúgás fogja kitölteni.”
Hogy miként tovább, talán még a nagypályán több poszton is remek futballista sem tudja, az mindenesetre alighanem jót tesz a lelkének, hogy ismét olyan közegben létezhet, amely fiatal, kezdő védőügyvéd nélkül is sikerre van ítélve. A Budaörs ugyanis testvéries elosztásban 7–0-s félidő 14–0-ra (!) ütötte ki a lelkes biatorbágyiakat, így háromból hármat nyert és egyértelmű fölénnyel vezeti a mezőnyt. És ha már testvér: a helyi egylet ikrei alaposan kitettek magukért, hiszen Bede Anett ötször, míg Anna négyszer talált a Viadukt hálójába. Utóbbinak tehát van „törlesztenivalója”, márpedig – a Mikszáth-novella után szabadon – ez lehet Bede Anna tartozása. Márpedig ennek a történetnek Szabó Zsuzsanna is szívesen aktív részese lenne, mert sokkal inkább a játékot olvasná a fülledt atmoszférájú, hozzáértő nézőkkel teli városi sportcsarnokban, semmint a novelláskötetet felpolcolt, fájós bal lábbal…