Korhut Mihály bombagólja döntött, nem veszett el az Eb-remény (helyszíni tudósítás fotógalériával)

• Horváth M. Attila
• 2019. október 14. hétfő

MAGYARORSZÁG–AZERBAJDZSÁN 1–0 » Vasárnap este – még ha nem is kifogástalan futballal, de – az Üllői úton valamelyest feledtette válogatottunk a csütörtök este Horvátországban elszenvedett 3–0-s vereséget. A Foci a köbön a helyszínen járt.

És csak tapsoltál, ujjongtál, kiabáltál. Az emlékek tárháza még egészen kicsi, de ez a meccs ott marad a lelkedben és cipeled magaddal az 1-es villamoson, ahogy a dunavecsei iskolapadban földrajzórán vagy az újhartyáni pályán két kör békaügetés során is veled lesz. Nyertek a fiúk, az aranylábú fiúk, szép estét szerezve neked, a jövő emberének, a jelen apró szurkolójának. Minden olyan jól indult, pedig távolodott a labda az azeri kaputól, de nem jutott messzire, csak Korhut Mihályig, és akkor jött a bumm! A csodált varázsgömb nem megszédült a bal sarokba, mint nagyanyád a stikában meghúzott felnőtt baracklétől, hanem egyenesen bevágódott, mint a nagyfater félszáz éve a nagymuternál.

És csak tapsoltál, ujjongtál, kiabáltál. Láttad te is, a szünetig kellett volna eldönteni a meccset vagy legalábbis magabiztos vezetésre szert tenni, ha már egyszer Sallai Roland vagy az új kedvenced, Szoboszlai Dominik egy-egy megindulása megannyi veszélyt kínált a riválisnak, de nem, az Istennek sem akart összejönni az a fránya második gól. Izgultál, de nem a matekdoga, hanem a folytatás miatt. Jönnek, kezdeményeznek, támadnak-e a mieink vagy ráülnek az eredményre? Lested, ahogy a kapus közelít, majd hirtelen megtorpan, iszik a kulacsából, aztán kívülről a jobb sarok mellé helyezi. Még el sem kezdődött a második félidő, amikor hevesen „Gulácsi, Gulácsi!” felkiáltással fogadtad a lipcsei hőst, a magyar legényt, az egyetlent, aki hosszú idő óta nívós európai bajnokságban pallérozódik hétről hétre.

A folytatás azonban nem úgy alakult, ahogy azt mintegy tizenötezren eltervezték. Masszív csapat az azeri, majdnem annyira, mint a sulibajnokságban a három bések, akik mennek, mint a mérgezett egerek. Macska-egér játékról ezúttal szó sem volt, a Gulácsi Péter – Lovrencsics Gergő, Willi Orbán, Baráth Botond, Korhut Mihály – Vida Máté – Dzsudzsák Balázs (Nagy Dominik, 71. p.), Szoboszlai Dominik (Holman Dávid, 76. p.), Kovács István (Sigér Dávid, 86. p.), Sallai Roland – Szalai Ádám összetételű mieink nagy küzdelemben, no meg némi szerencsével múlták felül a lelkes vendégeket. A 92. percben ugyanis csak a játékvezető hibás döntése miatt nem egyenlített Azerbajdzsán, mivel a sporttárs tévesen érvénytelenítette Mustafadze „behasalt” találatát. Ha megadja, vége mindennek, így viszont csak a meccsnek lett. Maradt még mód álmodozni, vonalas füzettel és hátizsákkal újra útnak indulni, hiszen gyermekként sokkal szebb a világ.

Pacsi a srácokkal » Láttunk többek között leányfalui, Gloriettes, BVSC-s, újhartyáni, dunavecsei, felvidéki és mezőberényi gyerekeket is a közönség soraiban, a honlapunk által készített lelátói képekből az alábbiakban kínálunk egy csokorra valót. A lurkóknak nagy élményt jelentett nem csupán legjobbjaink 1–0-s sikere, hanem az is, hogy a lefújás után Szalai Ádám a cipőjét és a sportszárát is a publikumnak adta, illetve Gulácsi Péter pacsizott az őt a találkozó alatt szinte minduntalan éltető srácokkal. És ha már egyszer iskolások foglaltak helyet a széksorokban, az azerbajdzsáni csapat szerzett egy piros pontot, miután a csereember Shakhrudin Magomedaliyev miközben a szünetben összeszedte a labdákat, pacsizott a magyar fiatalokkal, lásd felvételünket.

Eb-selejtező, E-csoport, 8. forduló

MAGYARORSZÁG–AZERBAJDZSÁN 1–0 (1–0)

Gólszerző: KORHUT MIHÁLY (1–0) a 10. percben