Fradizmus

Májusban még Sziget-jegyről ábrándozó, Ed Sheeran és Korda György-lázban égő, a József Attila lakótelepen felnövő zöld-fehér sálas ifjú, jól jegyezd meg ezt a keddet, mert augusztus 13. lehet az év legszebb napja. 

Addigra már túl leszel Annán, Barbin, meg az Anna and the Barbies-on is, de az este varázslatosnak, felettébb feszesnek és mámorítónak ígérkezik. Ha lesz muslicahosszúságú időd, ugorj be a közeli Gólvonal bisztróba, hörpints egy nagyot a folyékony kenyérből, aztán menj, siess a többiekkel a Groupama Arénába. Miközben dalra fakadsz a flaszteron – nesze neked Molnár Ferenc Caramel vagy Tóth Gabi… –, gondolj arra, hogy immár nem csupán az aréna, de a csapat is kezd egyre inkább európaivá válni. Mindez persze nem csupán a morózus képű, fancsali ábrázatú Szerhij Rebrov érdeme, no meg a jól összeverbuvált társaságé, hanem a Tiéd, a Szurkolóé, a Rajongóé. Immár a csoportkör a tét, és a Dinamo Zagreb otthonában elért 1–1 után előny a Fradinál, mert bár erősek a horvátok – no nem annyira, mint idestova egy éve a világbajnokságon… –, de a „húszezerfejűtől” húsz felé – vagy a busz elé… – kell küldeni a lelkes vendégsereget, hogy a „csattanás” után a Ferencváros üsse el a remélhetőleg dinamó nélküli Dinamót.

Ne feledd, Fradista, ez a nap nem csupán az izmos, izzadt testű marcona férfiakról, hanem a lányokról is szól. Ezúttal ne a könnyűvérű, tikettért ápolónőként dolgozó szigeti veszedelemre gondolj, hanem a lágy tekintetű, finom külsejű, mosolygós arcú zöld-fehér mezes amazonokra, ugyanis Dörnyei Balázs bajnok és Magyar Kupa-győztes alakulata Pozsonyban nem rég elfeledett Salvador Dali-festmény vagy Puskás Ferenc kengurubőrbe rejtett lábnyoma után kutat a napokban, hanem az álmaiért küzd. Kedden tizenhét órakor a Spartak Subotica lesz a rivális, és ha az eddig kettőből kettőt nyerő hölgysereg ismét győz, akkor a Bajnokok Ligája főtábláján találja magát. Te pedig, Fradista, lehet, hogy nem sokkal este tíz előtt újra a flaszteron, és azt énekled majd teli torokból, hogy „a 90-es években mindenki táncolt”, miközben előtted a kis Flóri, Keller „Fater”, Lisztes Krisztián, Nyilas Elek vagy szegény Novák Dezső portréja jelenik meg. Lásd be, Fradista, ugyanazt teszed, mint a pályán zakatoló nők és férfiak, küzdesz az élményért, hajszolod a sikert. Ki a játéktéren, ki a lelátón – és így van ez jól. Ha pedig happy end a vége, akkor meg különösen – és így legyen, amíg világ a világ.