TÖRÖKBÁLINT » Hozták a kötelezőt. Mert úgy volt vele a mosodás, a pályamunkás és a helyi 88-as járat buszvezetője is, hogy a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának bajnoka csakis a TTC lehet.
A társulat tagjai nem is okoztak csalódást, mert bár másodikként fordultak a téli aranyálom után, az ábrándból csakhamar valóság lett. A Törökbálinti TC pedig már nem engedte ki a februárban és márciusban megszerzett, visszacsent előnyt a kezéből – és a lábából.
– Készen állnak? Vagy azt mondja, nem most kell mindennek rendben lennie, hanem majd a Pest megyei I. osztály augusztusi rajtján?
– Ez így igaz, jelen pillanatban az ünneplésé a főszerep – felelte Lipők I András, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában bajnoki címet szerző Törökbálinti TC 50 esztendős mestere. – Túl vagyunk az utolsó mérkőzésen is, és a Kisnémedi elleni Bajnokok Tornája-találkozót is sikerrel vettük. Mondtam is a srácoknak, jól használják ki minden egyes percét a diadalnak, mert nagyon megérdemlik, hogy ünnepeljenek, elvégre beérett az egész éves munka gyümölcse. Utána jöhet a pihenés, majd pedig a rákészülés a következő szezonra, ami nagyon kemény évad lesz.
– Edzői karrierjében ez „a” siker?
– Igen, és az egészben az a legszebb, hogy mindezt magunknak köszönhetjük, mi értük el, nem kikaparták nekünk. Az utánpótlásban sikerült többször is aranyérmesnek lenni, és bár tudjuk, ott nem az eredményről szól az egész, úgyhogy ez a legkedvesebb.
– Jóllehet, az élet a legnagyobb rendező, sok alkotás mégsem lelhető fel tőle a Művész mozi tékájában. A „Viszlát, bajnok!” viszont divatba jön a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában, lévén a Törökbálinti TC elköszön a ligától, hogy eggyel feljebb lépjen. Valahogy így képzelte?
– Erre készültünk, a célunk a feljutás volt, a legutóbbi két év ezüstérme után az idei esztendőben mindenképpen szerettük volna, hogy a legnemesebb érmet akasszák a nyakunkba. Így is álltunk neki, ahogy a vezetőség és a város vezetése is, avagy ha tudjuk, nyerjük meg a bajnokságot, hogy egy osztállyal feljebb lépjünk, és ez hála Istennek, sikerült is.
– Jobb, hogy a pontvadászat hajrájához közeledve nem akadt néhány pontnál nagyobb különbség a Törökbálint és legnagyobb vetélytársa, a Gyömrő között?
– Most is volt egy nagyon komoly riválisunk, amelyik nem engedte, hogy lankadjon a figyelmünk, végig koncentráltnak kellett lenni, és igen, talán jobb volt, de igazság szerint az egész bajnokságot annak köszönhetjük, hogy ezúttal nem volt holtpontunk és rossz sorozatunk, nem fordult elő az, hogy két-három mérkőzésen keresztül gyengébben produkáltunk. Egy-két olyan eredmény persze bejött, amire nem számítottunk, de a pontvadászat folyamán nagyon magabiztos, megbízható teljesítményt nyújtottunk.
– Miközben az utolsó, 30. fordulóban Újhartyánba utaztak, megfordult a fejében, hogy amit kemény munka árán felépítettek, azt 90 perc alatt lerombolhatják?
– Nem tartottam a mérkőzéstől, mert éreztem és egész héten láttam a játékosokon, túl azon, hogy eleve jó passzban voltunk az utolsó három fordulóban, nagyon áhítják ezt a sikert, és nem akarják kiengedni a kezükből a sanszot. Csak attól tartottam egy picit, ami a Bajnokok Ligája fináléjában idén megtörtént, azaz egy pillanatnyi kihagyás, egy rossz mozdulat, 11-es vagy kiállítás esetleg megzavarhatta volna a fejeket. Az egész bajnokság során jellemző volt, hogy az első gólig kicsit görcsösen futballoztunk, ám ahogy előnybe kerültünk, azután elég magabiztosan tudtuk nyerni a meccseket. Az egész bajnokság során feltűnő volt, ha az elején betaláltunk, viszonylag nagyobb gólkülönbséggel győztünk, ám ha a vége felé, akkor már nehezebb dolgunk volt.
– A felfokozott hangulat, az elvárás miatt?
– Ez így van, lévén három éve eredménykényszerben futballoztak a srácok, ami meglátszott mindig, mert nagyon akarták az eredményt, és tudtuk, nem hibázhatunk, mert a Gyömrő jött velünk folyamatosan, ami mindig rányomta a bélyegét a teljesítményünkre, de mondom, csak az első gólig.
– A kispadról hogy látta, a szezon egészét tekintve mi volt a fordulópont?
– A tavasszal lejátszott első öt fordulót említeném, amely időszak alatt hét pontot hoztunk a legfőbb riválisunkon, és bár ez az előny némiképp csökkent, de meg tudtuk tartani.
– Rengeteg kimagasló egyéni teljesítménynek lehettek szemtanúi az Alsóerdősor utcába kilátogató szurkolók, elég, ha csupán a sokszor a semmiből bravúrt bravúrra halmozó Lipők Benjámin, a gólerős hátvéd, Orbán Márk vagy éppen a rengeteget futó, már-már Forrest Gumpként közlekedő Pothorszki Balázs neve kerül megemlítésre, és akkor a parádés labdákat adó Zimon Gáborról vagy a fontos és szép gólokat szerző Obreczán Dánielről és Vattamány Dávidról nem is szóltunk. Van, akit kiemelne közülük?
– Valóban nagyon sok jó produkciónk volt, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a 2018/2019-es bajnokságban nem volt gyenge teljesítmény az együttesben, ezáltal mindenképpen a nagybetűs csapat érdeme ez az aranyérem. Csak meg kell nézni: a góllövőlista élmezőnyében nincsenek játékosaink, viszont van hat-hét labdarúgónk, akik tíz gól fölött szereztek. Ha esetleg nem sikerült az egyiknek, rúgott helyette a másik. 32 futballista jutott szóhoz nálunk éppen azért, mert az idén nem fogytunk el. Hála Istennek, elég jól működik az utánpótlás-rendszerünk, így amikor bajban voltam, egész nyugodtan hozzányúlhattam a fiatalokhoz, akik nem gyengítettek a társulaton, hanem ugyanolyan remek teljesítményt nyújtottak, mint a hiányzók.
– Amit az imént említett, valamelyest kritikának szánja? Hiányzott egy 25-30 gólt szerző egyéniség?
– Nem, mert pont ez a mi csapatunk erőssége. Mi nem csupán egy jó csatárban tudunk bízni, hanem a balbekk Orbán Márkban, a középső védő Róza Lászlóban, vagy akár egy középpályás, Zimon Gábor góljaiban. Mi nem olyanok voltunk és vagyunk, ha egy ember betalál, akkor biztosan nyerünk. Ez nem kritika, hanem nagyon is pozitív dolog.
– Ha már pozitívum: melyik meccsre gondol vissza a legszívesebben?
– Nem egy remek mérkőzésünk volt az idén, mondhatnám a két Üllő elleni találkozót, mert az ellenfelünk otthonában és a saját közönségünk előtt lejátszott derbi is parádésan sikerült, de megemlíthetném még az itthoni, Örkénnyel szemben 13–2-re behúzott összecsapást is. Amikor nagyon jól futballoztunk, akkor általában nagy különbséggel diadalmaskodtunk, és ha innen nézem, elég sok jó meccset vívtunk.
– Két rossz viszont feltétlenül volt. Az őszi első Gyömrő elleni kudarcok felértek egy-egy gyomrossal?
– Azok fel… Nem estek jól természetesen, ám éppen ez mutatja, hogy a Gyömrő nagyon jól felkészített és remekül felkészült csapat. Lehet, hogy a stílusuk nem fekszik nekünk, lehet, hogy ők fogtak ki mindig jobb napot, ezt nem tudom, azt viszont igen, hogy nagy pofonokat kaptunk. Viszont lehet, kellettek ahhoz, hogy talpra álljunk és egy kicsit észhez térjünk: nincs vége a bajnokságnak. A két vesztes rangadót követően nagyon jól tudtunk kijönni az azt követő mérkőzésekből, és ez jó.
– Márpedig minden jó, ha a vége jó. Meddig lazíthatnak a játékosok, egyáltalán mikor állnak ismét edzésbe és milyen változások lesznek az állományban?
– Július 8-án, hétfőn kezdjük a felkészülést, és tudni kell, ez a keret majdnem három éve ugyanaz. Nem tagadom, nagyon szeretném együtt tartani a társaságot, egyelőre senki nem jelezte, hogy távozna, ugyanakkor négy-öt ember ezt megtette, miszerint nagyon szívesen jönnének hozzánk. A tárgyalások még nem kezdődtek el, mert először nekem is a vezetőséggel és az önkormányzattal kell megbeszélnem a folytatást, így csupán azután tudok érdemben nyilatkozni a meglévőknek és azoknak a játékosoknak, akik csatlakoznának, hogy milyen elképzeléseink lesznek a jövővel kapcsolatban.
– Ez azért kellemes teher, ugye?
– Nagyon, én pedig szeretnék egy nagyon jó hangulatú, kemény alapozást végigvinni a csapattal, ahogy azt is, hogy ami nálunk van, ez a családias légkör megmaradjon. Nagyon befogadó a társaság, így biztos vagyok benne, aki jön, az jó csapatot választ, aztán közösen nekimegyünk a jövőnek. Kemény lesz, mert tudni kell, a „megye-kettő” és a „megye-egy” között ég és föld a különbség. Itt szeretném ugyanakkor megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem lelkes szurkolótáborunknak a segítséget, a városvezetésnek, a vezetőinknek, az edzői stábnak és annak, aki valamit is tett ezért a szép sikerért.
A Pest megyei II. osztály, Déli csoport 1. helyezettje, a Törökbálint színeiben pályára léptek: Gonda Gergő, Lipők Benjámin – kapusok; Auer Marcell, Balogh Roland, Berta Edvin, Fazekas Péter, Hegedűs János, Kálmán Kornél, Kis Krisztián, Kocsis Lázár, Lakatos Roland, Lantos Dániel, Lipők II András, Mathauser Ádám, Miller György, Mindler Norbert, Németh Krisztián, Obreczán Dániel, Olaj György, Orbán Márk, Pálfay András, Pintér Artúr, Pothorszki Balázs, Róza László, Szeles Tamás, Szikes Péter, Toroczkai Máté, Vattamány Dávid, Vágvölgyi Pál, Versits Zsolt, Vörös Dávid, Zimon Gábor – mezőnyjátékosok.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 18. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: