BIATORBÁGY » Amint arról honlapunk elsőként beszámolt, a szezon végén távozott a Pest megyei I. osztályú Viadukt SE éléről Csurka Zoltán. A fiatal, sokra hivatott szakember május végén úgy fogalmazott a Foci a köbönnek, hogy csupán az évad befejezését követően megy bele a részletekbe, ami az alábbiakban meg is történik.
Az augusztus 11-én a harmincötödik életévét betöltő korábbi ferencvárosi labdarúgó, Csurka Zoltán monológ formájában beszél a tréneri tapasztalatairól. Érdekesség, hogy miközben úgy tudjuk, az edzőnek nincs új társulata, információnk szerint a Biatorbágynak sincs hivatalosan kinevezett új szakvezetője.
„Ahhoz, hogy érthető legyen a helyzet, kicsit mesélnék a korábbi állomásaimról. Érdekesen alakult az eddigi edzői pályám, mert valahogy úgy hozta az élet, hogy előbb tudtam magasabb osztályban edzősködni. Amikor átvettem az NB II-es Szigetszentmiklós irányítását, még zöldfülű edző voltam, ennek ellenére a szezon végén mégis magabiztosan sikerült kivívnunk a bennmaradást. A következő évben viszont a papírok hiányában nem folytathattam a munkát, így az NB III-as Diósd irányítását vettem át. Hadd említsem meg Várhidi Pétert és Rubold Pétert, akik a két klubnál szakmai vezetőként segítették a munkámat, sokat tanultam tőlük.
A diósdi csapat az előző évben a pályán kiesett az NB III-ból, de a visszalépések miatt mégis maradhatott. Innen – tehát gyakorlatilag a semmiből – kellett felépíteni mindent. Két-három játékos kivételével a teljes keret kicserélődött, olyan fiatal futballistákat szerződtettünk, akik kiestek az NB III-ból korábbi csapatukkal vagy kiöregedtek az ifi korosztályból és klubjaik nem tartottak rájuk igényt. Mindjárt az elején tisztáztuk, hogy NB II-es munkát fogunk velük végeztetni. Heti hat-hét edzést tartottunk – míg a legtöbb riválisunk ekkor még heti négy-öt gyakorlással dolgozott –, de a társaság vevő volt a munkára, és ez a bajnokság végén nemhogy a bennmaradáshoz, hanem a bronzéremhez is elég volt.
Amikor a Szigetszentmiklós kiesett az NB II-ből, akkor kerültem vissza a klubhoz azzal a céllal, hogy próbáljunk meg minél előbb visszakerülni a másodosztályba. A helyzet kísértetiesen hasonlított a diósdi munka kezdetéhez, ugyanis itt is mindössze két játékos maradt a másodosztályú keretből. Itt is fiatal, agilis labdarúgókból építettünk csapatot kiegészülve néhány rutinos labdarúgóval, akikkel egy nagyszerű fél évet töltöttünk el. Hihetetlenül motiváltak voltak, minden melót elvégeztek, pedig nagyon sokat követeltünk tőlük, de ennek meg is lett az eredménye. Az őszi idény után hat ponttal vezettük a bajnokságot, ám sajnos a klub a télen komoly gondba került és csak a játékosok hozzáállásának volt köszönhető, hogy egyáltalán be tudtuk fejezni a szezont, de az egyesületet sajnos ez sem mentette meg a széteséstől.
Így érkeztünk el a biatorbágyi Viadukt SE-hez. Nagyon nagy hálával és köszönettel tartozom a klub vezetőinek, akik bizalmat szavaztak nekem ebben a nehéz helyzetben. Azért vállaltam el másfél éve ezt a felkérést, mert az volt a biatorbágyi vezetők kérése, hogy a középszerűségből – negyedik-nyolcadik hely – próbáljunk meg előrelépni. Bár korábban nem dolgoztam ebben az osztályban, elvállaltam, mert szeretem az ilyen kihívásokat. Azzal kezdtem itt is, hogy ha előre akarunk lépni, akkor többet kell dolgoznunk a riválisainknál. Szerettem volna NB III-as edzésmunkát adni a játékosoknak heti öt 5 edzéssel, de kénytelen voltam én is engedni, mert be kellett látnom, hogy ez mégiscsak amatőr osztály és a játékosoknak nem fér bele annyi munka, amennyit én szerettem volna.
Az is újdonság volt, hogy a karrierem során először nem én alakítottam ki a keret összetételét, hanem gyakorlatilag megörököltem azt, persze néhány változás azért történt. Ez is egy új helyzet volt, sokat tanultam belőle. A srácok lelkesen álltak bele az új munkába, és kijelenthetjük, hogy jól sikerült az első fél szezon. A tavaszi idényben a második legtöbb pontot gyűjtöttük és elhódítottuk a Pest Megyei Kupát.
Az idei évnek már úgy vágtunk neki, hogy szeretnénk előrébb lépni és a szezon végére a dobogót céloztuk meg. Azt hiszem, itt kezdődtek a gondok, ugyanis véleményem szerint ahhoz, hogy előrelépjen a csapat, csak egy út vezethetett volna, a még több munka. Ezt viszont nem tudtuk megvalósítani ebben az évben. Az ősz elején még nagyjából működött a dolog, de a télen már látszott, hogy nem ugyanazt az utat járja a klub és a csapat, mint amit a szakmai stáb eltervezett. Amikor a téli felkészülés alatt nyolc-tíz fővel vagy kénytelen edzeni, akkor ott már nehéz az elvégzett munkára építeni. Sajnos ez a tavaszi szereplésünkön meg is látszik. Korábban minden csapatomra az volt a jellemző, hogy sokszor vesztes állásból is megfordította meccseket, most viszont többször hullajtottunk pontokat a mérkőzések végén. Nincs mit szépíteni, az általam elképzelt munka megbukott Biatorbágyon. Ahhoz viszont túl makacs és önfejű vagyok, hogy engedjek az elveimből. Továbbra is csak az elvégzett munkában hiszek, és ebből nem vagyok hajlandó engedni. Mindezek ellenére az elválás nagyon korrekt módon zajlott. Szeretném megköszönni a biatorbágyi klub vezetőinek, alkalmazottainak és játékosainak az elmúlt másfél évet. Fontos tapasztalatokat szereztem, amelyeket igyekszem majd a jövőben hasznosítani.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: