ÜLLŐ » Szoros volt a befutó. A Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában ezúttal „csak” 40 találattal lett gólkirály a 41 esztendős Potemkin Károly, de a helyi SE korábbi NB I-es támadójának teljesítményét így sem érheti kritika.
– Azért izgult?
– Dehogyis, abszolút nem, ezért sem játszottam már a bajnokság végén – mondta határozottan Potemkin Károly, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában 4. helyen záró Üllő SE csatára. – Inkább azon élcelődtünk, hogy a csapattársam, »Simi«, azaz Simon Zsolt eljátszotta velem félévkor meg tavaly is, hogy nem én lettem a legeredményesebb. Miután mindig őt kérdeztem, lévén pont úgy alakult, hogy ő volt hozzám a legközelebb, és kurva jól csinálja: megnézte a telefonját, és sorolta: „baszd meg, hatot rúgott a gyerek”. És tényleg olyan fejjel tudja mondani, először még el is hiszi az ember. Egyébként azon röhögtünk, hogy ez vele meg is történt. Úgy nem lett gólkirály előttem – én ugye két éve vagyok itt, vele meg három esztendeje esett ez meg –, hogy az utolsó fordulóban valakivel rúgattak jó néhány gólt, így nem lett ő a legeredményesebb… Nem szokás az ördögöt a falra festeni, de azért mondogattuk, végül is négy gólt rúghat a halászteleki Gáspár András, meg aztán az utolsó két-három fordulóban már nem voltam játékra alkalmas állapotban.
– Mi történt?
– Nekem is előjöttek a sérülések, betegség is volt, és ha edző vagyok, én sem raktam volna be magam. Így is beszéltük meg Sinkó Balázs játékos-edzővel, hogy nem fogok egész meccseket játszani, fontosabb az, nehogy rásérüljek valamiféle erőlködésből adódóan és kiszálljak. Bíztunk benne, hogy a halászteleki srác nem szerez négy gólt – nos, hármat rúgott a szezonzáró, Péteri elleni mérkőzésen.
– Nem tudom, mennyire van oda a hitchcocki fordulatokért, de a három találata mellett egy gólpassz volt Gáspár András mérlege a Péteri elleni 4–2-es hazai siker során úgy, hogy a meccs véghajrájában volt egy ordító helyzete, csak azt mellé rúgta…
– Valami ilyesmire számítottam, azt hittem, azt mondja, 11-est hagyott ki.
– Annál közelebbről hibázott a Színész becenévre hallgató támadó.
– Látja, ezeket érzi is az ember, mert amikor megbeszéltük, hogy nem játszok, még mondtam is magamban, lehet, hogy kevés lesz. Mivel azonban nálunk játszik Kalina Tomi, az ő faterja meg a Péteri elnöke, és mondta Tomi, hogy az öccséék, Martinék nyerni mennek oda, tehát nehogy azt higgyem, hogy hagyják magukat. Ettől függetlenül, ha nagyon, de nagyon akartam, játszhattam volna, de nekem ez annyira nem volt fontos. El tudtam volna engedni, ha a »Gáspár-gyerek« rúg ötöt a végén, mert akkor azt mondom, megérdemli, és nem lett volna gondom ezzel. Nem hiányzik ez már nekem, tavaly volt egy ilyen címem, meg aztán nem is számoltam ezzel a szezon közben. Volt, hogy megkérdezték, hány gólos vagyok, és hirtelen nem is tudtam, mert nem ez volt a fontos, hanem az, hogy állunk és mennyire sikerül azt elérni, amit kitűztünk célul.
– És sikerült?
– Nem, mert fel akart jutni a megye-egybe a csapat, de rengeteg oka van, miért nem sikerült, így nem is akarok ebbe belemenni. Nagyon sok tényezőn, viszont nem rajtam múlott.
– A két szezon alatt elért közel száz találatot nem is kell megmagyaráznia.
– És egy klub színeiben! Oké, hogy megyei liga, ettől függetlenül én is azt vallom, legalább azt megmutattam, rólam mondhattak bármit, de azt nem, hogy ügyetlen vagyok, hogy nem vagyok ízig-vérig futballista. Tudja, hogy van ez: Magyarországon mondanak sok mindenkiről sok mindent, ám arra azért büszke vagyok, hogy rólam olyasmit, ami tisztán a futballt érinti, rosszat sosem állíthattak, mert mindenki elismerte, hogy jó képességű játékos vagyok. És az ilyen mindig arról ismerszik meg, tök mindegy, hogy 12 vagy 42 éves, de mindig meg tudja mutatni magát abban a közegben, amelyikben éppen van. Nem mindenkinek sikerül, nekem is a pályafutásom során rengeteg olyan periódus volt, hogy pont, amikor a legjobban kellett volna, akkor nem ment. Van, aki soha nem tanul belőle, hála Istennek, én olyan vagyok, hogy holtig tanulok. Sikerült kijavítani olyan típushibákat a játékomban, hogy most már nem hagyogatok ki helyzeteket, meg aztán sikerült lehiggadnom. Olyan típusú vagyok és voltam, amit sokszor fiatalabb koromban fel sem ismertek, miszerint kifejezett góllövő vagyok. Voltak olyan hülye edzők, akik kiraktak a szélére, rohangásszak és adogassak be egy méter ötvenes embereknek, na, ilyeneket csináltattak velem az NB I-ben. Amikor tudod, mi vagy, majd találkozol olyan emberekkel, akik rád néznek és egy tollvonással azt mondják: „Á, jó vagy, nagydarab, erős és gyors, jól van, akkor mész futónak a szélre”…
– Lesz még első osztályú, legalább megyei I. osztályú labdarúgó? Egy év múlva ilyenkor a bajnoki aranyérmet leakasztja a nyakából?
– Ez volt az egész szezon szomorú tanulsága. Lehet, hogy nem írta le, amikor legutóbb beszélgettünk, de emlékszem, hogy akkor említettem, jó lenne olyan szezon, amikor talán nem lenne baj, amennyiben nem rúgnék annyi gólt, csak jobban tudnám segíteni a csapatomat. Talán ahhoz már kevés vagyok, hogy a hátamon felvigyek egy csapatot. Azt hittem, tudok úgy teljesíteni, hogy a társaságnak jobban a hasznára legyek, de be kell látnom, a legjobban akkor vagyok, ha gólokat lövök, a többit meg együtt kell megoldanunk. Annyi pontot szerezni, hogy sikerüljön az első két hely valamelyikét elérni, sajnos ezen még dolgozni kell, de nyilván közrejátszott ebben az is, hogy megsérültek emberek. Farkas Tamás csapatkapitányunk kiesett az egész félszezonra, mert szétszakadt a válla, és nem volt pótlás, így nem is tudtunk a helyzettel mit kezdeni, de ha megerősödünk, ugyanúgy esélyesként vághatunk neki következő évadnak. Több olyan csapatban voltam, ahol a feljutás volt a cél, ám szinte soha nem sikerült elsőre, majdnem mindenhol kellett két-három év hozzá. Emlékszem, amikor Ausztriában a negyedosztályban voltam, tervezgettek, sok gólt rúgtam, és megtartottak, de körülöttem cseréltek mindenkit, mert nem voltak elégedettek. A harmadik pozíció után a másodikon zártunk, míg végül a harmadik évben meglett a feljutás. És most, a nyáron már a harmadik üllői szezonom következik…
POTEMKIN KÁROLY – A GÓLKIRÁLY „LŐLAPJA” (2018/2019)
Pályára lépés, kezdőként: 28 (az őszi idényben: 15)
Pályára lépés, csereként: 2 (0)
Lecserélve: 6 (2)
Játszott perc: 2554 (1371)
Szerzett gól: 40 (20)
Szerzett gól nélküli mérkőzés: 5 (3)
Szerzett gólok az 1. félidőben: 16 (5)
1–15. perc: 4 (1)
16–30. perc: 10 (4)
31–45. perc: 2 (0)
Szerzett gólok a 2. félidőben: 24 (15)
46–60. perc: 6 (5)
61–75. perc: 5 (2)
76–90. perc: 13 (7)
90. perc +: 1 (1)
Gólok fordulóról fordulóra:
1–2–4–1–1–1–3–0–1–1–1–2–0–2–0–1–1–2–3–2–2–1–1–2–1–0–2–0–2–0
Sportszelet-osztályzatai fordulóról fordulóra:
6, 7, 8, 7, 6, 7, 7, 5, 6, 4, 6, 6, 5, 5, 5, 5, 4, 7, 7, 8, 8, 5, 7, 6, 5, 6, 7, 0, 6, 6
Osztályzatátlaga és helyezése a Sportszelet összetett rangsorában:
6.10 (56.)
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 18. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: