TÖRÖKBÁLINT » Szakvezetők szokták mondani már-már megszokásból, hogy ,,a fiaimmal jó eredményt produkáltunk”. De vajon milyen érzés az, amikor egy edző valóban a gyermekeivel ér el kimagasló sikert és szerez bajnoki címet?
Lipők I Andrással és két fiával a 2018/2019-es szezon végén éppen ez történt, ami a felnőttek mezőnyében olyan ritka, mint fradistát lila pólóban látni.
„Hatalmas érzelmi hullámokat váltott ki belőlem, hogy a fiaimmal ünnepelhettem, nagyon büszke vagyok rájuk – húzta alá rögtön Lipők I András, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportját az UFC Gyömrő előtt megnyerő Törökbálinti TC 50 éves mestere. – Hálát adok a sorsnak, hogy azon emberek táborához tartozhatok, akik a gyermekeikkel szereztek bajnoki elsőséget. Mindketten nagyon szorgalmasak és mindent megtesznek azért, hogy minél jobb futballisták legyenek, és én nagyon remélem, hogy a harmadik, Patrik is hamarosan csatlakozik hozzájuk. Azt is szeretném megemlíteni, hogy van nekik egy édesanyjuk, Márta, aki nálam és náluk minden egyes nap a többszörösét teszi értük, hogy ilyen srácok lettek belőlük!”
A társulat kapusát, a 23 esztendős Lipők Benjámint érzelmileg szintén megérintették az elmúlt hetek eseményei.
„Nagyon örültem a bajnoki címnek, sokat tettünk érte és megérdemelten nyertük meg a pontvadászatot – adott helyzetjelentést a Sportszelet összesített rangsorába besorolást nem nyerő, lévén mindössze 14 bajnokin értékelhető teljesítményt nyújtó, amúgy 17 találkozón szerephez jutó és 7,07-es átlaggal záró, korábban a Foci a köbön Kapuskérdések című rovatában is bemutatkozó cerberus. – Nagyapám révén már gyerekkorom óta családi szálak fűznek a Törökbálinti TC-hez. Amikor apukám lett az edző, még jobban erősödött a kötődésem az egyesülethez, ezt persze tetőzte Dudu, amikor először együtt játszottunk, és remélem, hogy hamarosan Patrik is köztünk lesz. Nagyon büszke vagyok rájuk! Azt a pillanatot, amikor Dudu megszerezte az első gólját az Üllő ellen, sosem fogom elfelejteni, számomra az volt az év pillanata. És ha már a családnál járunk: a társulatunk magja három éve itt focizik, nagyon jó barátságok alakultak ki köztünk, átéltünk könnyű és nehéz időszakokat, gondolok itt egy ideiglenes vezető csapatrombolására. Idén pont a családias összetartás volt, ami az első helyre vitt minket, sikerült egyben maradnunk minden mélypont után. Ezt kell augusztustól megtartanunk, és akkor nem lesz gondunk a jobb csapatok között sem!”
Nem volt gondja az alakulatba remekül illeszkedő, meglepően érett teljesítményt nyújtó Lipők II Andrásnak sem, aki 17 (!) évesen a Sportszelet összesített rangsorának 16. helyéig tornázta fel magát 6,73-as átlagának köszönhetően.
„Természetesen nagy boldogság és büszkeség tölt el engem, hogy az apukámmal és a bátyámmal lettem bajnok, sokat segítenek nekem a fejlődésben – mondta a magunk mögött hagyott szezonban 15 bajnokin értékelhető produkciót nyújtó középpályás, aki 19 összecsapáson kapott játéklehetőséget. – Úgy gondolom, mindig nagyon jól kezeltük ezt a helyzetet, hogy édesapám az edzőm, pedig mindig kritikusabb szemmel néz engem, mint a többieket. Nagyon sokat köszönhetek neki, és remélem, még leszünk együtt bajnokok! Kihasználnám az alkalmat, és ezt a bajnoki címet nagypapámnak, Wölbling Antalnak szeretném ajánlani, aki sajnos fentről nézett minket, de rengeteget tett a törökbálinti futballért!”
Olybá tűnik, a Lipők-nagypapának vannak követői – az Alsóerdősor utcai publikum nagy-nagy örömére.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: