Mint egy vízzel teli marmonkannát, olyan nehéz felborítani. Tóth György persze nem kövér, csupán az önbizalomtól dagad. Meg az erőtől, amely rendre kisegíti, ha az ellenfél kapuja előtt téblábol, keresve a rést, keresve az alkalmat.
– Könnyen jött, de nem könnyen megy? Hogy érthető legyen, mire gondolok: a kérdés első fele a múlt szombati, Tápiószele elleni sikerre, a második pedig a Taksony II. esetleges „megye-kettes” búcsújára vonatkozik.
– Nem volt könnyű diadal, viszont mi voltunk a jobbak, legalábbis úgy éreztem – mondta Tóth György, a Taksony 20 esztendős labdarúgója. – Mentálisan jobban áhítottuk a győzelmet, személy szerint én is nagyon akartam, no és az egész csapatnak jól ment, röviden ennyi.
– És bővebben maradt még önben gól vagy gólpassz, ami a hiányérzetét erősítheti?
– Persze, hogy maradt, ami miatt szívom is a fogamat elég szépen. De ez van, menni és csinálni kell, tolom ezerrel.
– Fájdalom, múlt szombaton csak kettővel tolta a szekeret, mindenesetre ez nem lassúságot jelképez. Felidézné a góljait?
– Egyet fejeltem szögletből, a másodiknál pedig egy kiugratás után ziccerben a kapust elfektettem és a hálóba passzoltam.
– Akkor összességében elfogadhatóan teljesített?
– Szó, szó, fogjuk rá, hogy elégedett vagyok.
– Azzal is, hogy az NB III-as csapatból immár nem először vissza kell játszania? Minden negatív él nélkül: ebben a pontvadászatban nem feltétlenül a nagyobb technikai tudás, hanem a küzdőszellem érvényesül.
– Egyáltalán nem derogál, mert öröm együtt játszani a volt edzőmmel, Hégner Zoltánnal, egyszerűen élvezet vele együtt futballozni. Meg aztán örülök annak, hogy tudok segíteni nekik ebben a nehéz helyzetben.
– Mit lát, mit tapasztal, mi lehet a probléma, hogy a gárda nagyon lenn van és nem nagyon fenn, már ami a tabellát illeti?
– Úgy gondolom, a társulatunkkal meg a trénerrel nincs probléma, bár ebben a gárdában több van, ám sajnos nem úgy jött ki a lépés. Többet vártam én is ettől a tavasztól, ahogy az edző úr is, ám ez lett belőle. Az 5–6. hely simán elérhető lehetett volna, ez bennünk maradt, bár szerintem még meglehet.
– Ezt most mire érti?
– Az első csapatra.
– Ha már rátértünk, az NB III-as egyletben való szerepét miként ítéli meg?
– Jobbat, sokkal jobbat vártam magamtól és magunktól, ám nehéz dolgunk van, mert jó ellenfeleink vannak, és bár állítom, hogy a miénk is remek csapat, ám sajnos ezt az eredmények nem mindig mutatják, de a saját teljesítményemmel sem vagyok különösebben elégedett.
– Kifejtené, miért nem?
– A góllövés nem nagyon ment. Az első meccsen igen, akkor két gólt lőttem, és aztán nem tudom, milyen okból kifolyólag, de nem ment annyira a játék, ahogy szerettem volna.
– A második csapatban elért duplája után azért csak könnyebb a lelke, nem?
– Nagyon jóleső érzés, hogy betaláltam, ez tény.
– Az viszont csak elképzelés szintjén rögződhet, mi a célja a szezon hátralévő időszakában?
– A tervem az, hogy minél többet odaadok magamból a csapatnak. Mindent beleadok, megteszek mindent azért, hogy sikeresek legyünk.
– A télen tért vissza Taksonyba a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjába besorolt Szigethalom SC-től. Nem lehetett egyszerű felvenni az NB III tempóját.
– Nem volt nehéz dolgom. Szabados Tamásnak is köszönöm az edzői munkáját, meg azt, hogy megadta a bizalmat nekem, amit éreztem is.
– Arról miként vélekedik, ha azt vetem fel, mit tart a legfőbb erősségének?
– A fizikumomat, amit jól ki tudok használni. Viszonylag gyors vagyok, illetve jól megtartom a labdákat.
– És amiben előrelépne?
– Sokkal többet kellene helyzetbe kerülnöm, és lehetnék néha önzőbb.
– Mindez modellezhető a tréningek során?
– Persze, lehet gyakorolni, már csak azért is, mert szeretnék előrébb lépni. Úgy érzem, van jövőm, illetve van bennem annyi, hogy tudnék feljebb játszani.
– Ha jönne egy ajánlat…
– Amennyiben magasabb osztályból érkezne, akkor nem sokat gondolkodnék.
Zlatan Ibrahimovic nyomdokain » Nincs sportoló, kiváltképp futballista példakép nélkül, így Tóth György sem lehet kivétel.
„Nekem Zlatan Ibrahimovic az, aki erős fizikumával és technikájával fogott meg, illetve azzal, hogy a svéd csatár minden helyzetből gólt tud rúgni, még lehetetlen szituációból is.”
Amikor felvetjük a Taksony támadójának, hogy valahol ez rá is igaz, nem ellenkezik.
„Valamilyen szinten igen, hiszen a fizikumom megvan, sőt, majdnem ugyanolyan, de tisztában vagyok azzal, hogy »évszázadok« vannak köztünk.”
Minden szinten, szinte minden » Meglehetősen ritka, hogy egy futballista egy szezonon belül három különböző bajnoki osztályban is eredményes legyen, márpedig Tóth György a kivételek egyike. Az ősszel a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjában 15 találkozón 11 gólt szerzett a Szigethalom színeiben a Taksony jelenlegi tehetsége, míg a tavasszal az NB III, Közép-csoportjába besorolt újonc mezében eddig nyolc összecsapáson kétszer bizonyult eredményesnek, miközben a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában a bennmaradásért küzdő „fakóban” két meccsen hatszor ünnepelhetett. Utóbbi gárdában, a Kőnig Csaba által irányított Taksony II.-ben az első idei derbije volt a legemlékezetesebb, ugyanis közel három hete, a 26. fordulóban esedékes, Péteri elleni, 7–1-re megnyert hazai mérkőzést Tóth György keretbe foglalta. Olyannyira, hogy a vendéglátó első és utolsó találata is a csatár nevéhez fűződött a 14. és a 70. perc között, nem mellékesen a 28. és a 67. minutumban is betalált Tövisháti Tamás kapujába. Röviden, tömören: 56 perc alatt mesternégyesig jutott, ami remek egyéni produkciót feltételez.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 14. lapszámában.