TAKSONY » Ha lendületbe jön, nehéz megállítani. Márpedig Tóth György elkapta a fonalat közel két hete, szombat délután is, amikor a helyi II. a támadó vezérletével és duplájával múlta felül 4–0-ra a Tápiószelét a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 28. fordulójában.
Mint egy vízzel teli marmonkannát, olyan nehéz felborítani. Tóth György persze nem kövér, csupán az önbizalomtól dagad. Meg az erőtől, amely rendre kisegíti, ha az ellenfél kapuja előtt téblábol, keresve a rést, keresve az alkalmat.
– Könnyen jött, de nem könnyen megy? Hogy érthető legyen, mire gondolok: a kérdés első fele a múlt szombati, Tápiószele elleni sikerre, a második pedig a Taksony II. esetleges „megye-kettes” búcsújára vonatkozik.
– Nem volt könnyű diadal, viszont mi voltunk a jobbak, legalábbis úgy éreztem – mondta Tóth György, a Taksony 20 esztendős labdarúgója. – Mentálisan jobban áhítottuk a győzelmet, személy szerint én is nagyon akartam, no és az egész csapatnak jól ment, röviden ennyi.
– És bővebben maradt még önben gól vagy gólpassz, ami a hiányérzetét erősítheti?
– Persze, hogy maradt, ami miatt szívom is a fogamat elég szépen. De ez van, menni és csinálni kell, tolom ezerrel.
– Fájdalom, múlt szombaton csak kettővel tolta a szekeret, mindenesetre ez nem lassúságot jelképez. Felidézné a góljait?
– Egyet fejeltem szögletből, a másodiknál pedig egy kiugratás után ziccerben a kapust elfektettem és a hálóba passzoltam.
– Akkor összességében elfogadhatóan teljesített?
– Szó, szó, fogjuk rá, hogy elégedett vagyok.
– Azzal is, hogy az NB III-as csapatból immár nem először vissza kell játszania? Minden negatív él nélkül: ebben a pontvadászatban nem feltétlenül a nagyobb technikai tudás, hanem a küzdőszellem érvényesül.
– Egyáltalán nem derogál, mert öröm együtt játszani a volt edzőmmel, Hégner Zoltánnal, egyszerűen élvezet vele együtt futballozni. Meg aztán örülök annak, hogy tudok segíteni nekik ebben a nehéz helyzetben.
– Mit lát, mit tapasztal, mi lehet a probléma, hogy a gárda nagyon lenn van és nem nagyon fenn, már ami a tabellát illeti?
– Úgy gondolom, a társulatunkkal meg a trénerrel nincs probléma, bár ebben a gárdában több van, ám sajnos nem úgy jött ki a lépés. Többet vártam én is ettől a tavasztól, ahogy az edző úr is, ám ez lett belőle. Az 5–6. hely simán elérhető lehetett volna, ez bennünk maradt, bár szerintem még meglehet.
– Ezt most mire érti?
– Az első csapatra.
– Ha már rátértünk, az NB III-as egyletben való szerepét miként ítéli meg?
– Jobbat, sokkal jobbat vártam magamtól és magunktól, ám nehéz dolgunk van, mert jó ellenfeleink vannak, és bár állítom, hogy a miénk is remek csapat, ám sajnos ezt az eredmények nem mindig mutatják, de a saját teljesítményemmel sem vagyok különösebben elégedett.
– Kifejtené, miért nem?
– A góllövés nem nagyon ment. Az első meccsen igen, akkor két gólt lőttem, és aztán nem tudom, milyen okból kifolyólag, de nem ment annyira a játék, ahogy szerettem volna.
– A második csapatban elért duplája után azért csak könnyebb a lelke, nem?
– Nagyon jóleső érzés, hogy betaláltam, ez tény.
– Az viszont csak elképzelés szintjén rögződhet, mi a célja a szezon hátralévő időszakában?
– A tervem az, hogy minél többet odaadok magamból a csapatnak. Mindent beleadok, megteszek mindent azért, hogy sikeresek legyünk.
– A télen tért vissza Taksonyba a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjába besorolt Szigethalom SC-től. Nem lehetett egyszerű felvenni az NB III tempóját.
– Nem volt nehéz dolgom. Szabados Tamásnak is köszönöm az edzői munkáját, meg azt, hogy megadta a bizalmat nekem, amit éreztem is.
– Arról miként vélekedik, ha azt vetem fel, mit tart a legfőbb erősségének?
– A fizikumomat, amit jól ki tudok használni. Viszonylag gyors vagyok, illetve jól megtartom a labdákat.
– És amiben előrelépne?
– Sokkal többet kellene helyzetbe kerülnöm, és lehetnék néha önzőbb.
– Mindez modellezhető a tréningek során?
– Persze, lehet gyakorolni, már csak azért is, mert szeretnék előrébb lépni. Úgy érzem, van jövőm, illetve van bennem annyi, hogy tudnék feljebb játszani.
– Ha jönne egy ajánlat…
– Amennyiben magasabb osztályból érkezne, akkor nem sokat gondolkodnék.
Zlatan Ibrahimovic nyomdokain » Nincs sportoló, kiváltképp futballista példakép nélkül, így Tóth György sem lehet kivétel.
„Nekem Zlatan Ibrahimovic az, aki erős fizikumával és technikájával fogott meg, illetve azzal, hogy a svéd csatár minden helyzetből gólt tud rúgni, még lehetetlen szituációból is.”
Amikor felvetjük a Taksony támadójának, hogy valahol ez rá is igaz, nem ellenkezik.
„Valamilyen szinten igen, hiszen a fizikumom megvan, sőt, majdnem ugyanolyan, de tisztában vagyok azzal, hogy »évszázadok« vannak köztünk.”
Minden szinten, szinte minden » Meglehetősen ritka, hogy egy futballista egy szezonon belül három különböző bajnoki osztályban is eredményes legyen, márpedig Tóth György a kivételek egyike. Az ősszel a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjában 15 találkozón 11 gólt szerzett a Szigethalom színeiben a Taksony jelenlegi tehetsége, míg a tavasszal az NB III, Közép-csoportjába besorolt újonc mezében eddig nyolc összecsapáson kétszer bizonyult eredményesnek, miközben a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában a bennmaradásért küzdő „fakóban” két meccsen hatszor ünnepelhetett. Utóbbi gárdában, a Kőnig Csaba által irányított Taksony II.-ben az első idei derbije volt a legemlékezetesebb, ugyanis közel három hete, a 26. fordulóban esedékes, Péteri elleni, 7–1-re megnyert hazai mérkőzést Tóth György keretbe foglalta. Olyannyira, hogy a vendéglátó első és utolsó találata is a csatár nevéhez fűződött a 14. és a 70. perc között, nem mellékesen a 28. és a 67. minutumban is betalált Tövisháti Tamás kapujába. Röviden, tömören: 56 perc alatt mesternégyesig jutott, ami remek egyéni produkciót feltételez.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 14. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: