A felhők felett mindig süt a nap. Ezt mondták, szinte szuggerálták az emberek, miközben odakinn hirtelen irányváltásokkal, kiszámíthatatlan tempójú mozdulatokkal esőtáncot járt a novemberrel szilaj szerelembe zuhanó tavasz. A falakon belül lévők nem láttak a szájmaszk mögé, csak érezték, hogy a fiú, a tehetséges 17 éves ifjú mosolyog, egyre csak mosolyog.
Zuhog, fröccsen, spriccel, oldalról és felülről támad a víz. Pokolba kívánt május – dünnyögi a Fény utcai piacra csirkelábért és húsos csontért iparkodó kisnyugdíjas, az érettségire felkészületlenül, kellőképp unottan sasszézó diák, az adóbevallásra koncentráló, sűrű verejtékcseppekben és adósságtengerben úszó honpolgár. És vajon mit mond a tehetséges futballista? Mire gondol a pihenésre, tétlenségre csak a moziban valamelyik szuperhős-film előtt vagy otthon, az elalvást megelőzően az ágyban fókuszáló labdarúgó, aki nem a valkói vagy a pilisi titánok elleni derbin harcol a nyakigláb hátvéddel, hanem élete meccsét vívja?
„Szalai Ádámmal az alapítványán keresztül vettük fel a kapcsolatot – adott helyzetjelentést az UFC Gyömrő részéről Heincz Balázs. – A Játékidő Alapítványtól szinte azonnal válaszoltak a kérésünkre, miszerint szeretnénk Bencének egy meglepetés-találkozót szervezni. Utóbbiról tudtuk, hogy olyan pozitív lökést ad Bencének, amivel csak megerősödik a rák elleni harcban.”
Szalai Ádámot már Németországban érte a kedd. A legtöbben nem tudták, csak látni vélték, hogy a nemzeti együttes büszkesége hétfőn magával cipelte a szürke, ziháló felhőket, hátrahagyva a napot, hogy valamikor egyszer láthassa a 17 évesen egyszer csak céltudatos felnőtté váló fiú maszk nélküli mosolyát.
A fenti cikk ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 12. lapszámában. Szalai Ádám mellett az UFC Gyömrő felnőtt csapata győzelemmel ajándékozta meg ifjú labdarúgóját, ugyanis a magunk mögött hagyott hétvégén az éllovas Törökbálinti TC elleni hazai rangadó a jelenlegi második helyezett egyértelmű, 3–1-es sikerével ért véget.